"Igazság az ha azt kapjuk amit megérdemlünk.
Irgalom az mikor többet kapunk, mint amit érdemelnénk.
A kegyelem az mikor megkapjuk amit nem érdemlünk meg."
Vándor most biztos azt szeretnéd tudni: - Ki is vagyok én valójában? Most bemutatkozás gyanánt ide sok okosságot kellene írnom. Valami nagyon különlegeset, ami megfogja, megragadja az ide látogatót. Szavakba önteni.... azt hiszem úgy hívják manapság kisugárzás, vagy valami ilyesmi. Én nem tudok kisugárzást ide varázsolni, de hiszek az emberben, tudom, hogy létünknek fontos küldetése van. Olyan ember vagyok, aki rácsodálkozik a világra, válaszokat keres, és nyitott mindenre ami lehetőséget nyújt mások, és magam jobb megismerésére. Aki már gyermekkorában is úgy érezte, sorsunknak elrendelt célja van. Szeressünk, tanuljunk és segítsünk másoknak! Érezzük, hogy azért születtünk, hogy tudjuk, megtapasztaljuk, bármi is történik az életünkben minden miattunk van, és felfedezzük az őrök törvényt:- hogy amit adunk azt kapjuk vissza. Életünk lepereg, mint homokórában a homokszemek... minden napnak kell, hogy tartalma, tanulsága, értelme legyen. Kerülhetünk még oly nehéz helyzetbe is, de van egy elixír ami mindenre gyógyír: ez a szeretet amihez nem kell, pénz hatalom, és korlátlanul, és kiapadhatatlanul a rendelkezésünkre áll. Ne kételkedjünk, higgyük, el mindannyian csodálatosak vagyunk! Kinyílik a világ, és érezni fogjuk rajtunk áll mi lesz a sorsunk.....
„Isten azonban az emberek kisebb-nagyobb problémáiba, a háborúkba, az ínségbe és mindabba, ami még földi, egyáltalán nem avatkozik be közvetlenül! Még a kezdet kezdetén beleszőtte a Teremtésbe tökéletes törvényeit, melyek önműködően és megvesztegethetetlenül végzik munkájukat, melynek következtében hajszálpontosan beteljesedik minden... ”
/Abd-ru-shin/ A lélek * „A csend nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.” /Ady Endre/ Sors Sors, mezítelenül térdelek előtted! Tudom így kellek neked! Száraz a szemem, már könnyem sincs. Tiéd mindenem, a jelen s az egykor volt életem! Adtam! Ha nem, a jussod mindenkor elvetted! Ó sors! Te tudod, az igaznak hazudott világ, hamis. Neked, magamnak, Istennek még tartozom. De, megadom, lerovom, lassanként, lefogy az is. Szélfutta kóróként pár kosza gondolat……. Csupán ez mi, belőlem az árnyékban megmaradt. Lelkem rejtekén még kínpadra von a lelkiismeret! Nincs, ami fájna, mégis szenvedek. Mindent elengedek, kezeim közül kifolyik az idő. Néma szoborként, a végtelenbe hallgatok. Nem létezik evilági kincs oly, mit igazán szeretnék. Mintha nem is lennék, pedig én éppen ez vagyok. Így jó nekem, csupaszon, vértek nélkül. Csendben. Nincsenek csaták, viharok, magamban kutatok. Kivont kardal, vérezve, csak hamis gyöngyre leltem. Emlékszemem tekintetét az égre kell emelnem! Már emlékszem. Lelkem csillagporba megmerítkezett Főnix madár. Száz halálba repít, megdermed, mégis eleven! Ladik vagyok egy végtelen tengeren. Iránytűm fény! Angyalszárnyú, új remény! Kereslek, szólítlak Atyám, ezért születtem! Kinyújtózik bennem a végtelen. Mindent, mit elvett, visszaad! Megölel. Beavat. Befogad. Isten! Érezlek! Látlak! Mindenben megtalállak! / Saját versem/ Álljon itt Heltai Jenő verséből egy részlet: Szabadság Tudd meg : szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is aki pőre. Tudd meg : szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembe néz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle.... Szabad akar maradni mindörökre. „Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő.” /Shakespeare/ József Atilla Köszönöm, hogy itt voltál gyere máskor is... 
Kortalan vándor vagy lélek.
Belém bújtál egy hajnalon, tőled élek.
Egykor gyermek, ma felnőtt vagyok.
Magamban kereslek, utánad kutatok.
Az időben bolyongok, valahol...
Karmikus zárakat nyitok.
Titkos határok, életek, halálok.
Édes keserű fények, árnyak.
Lélek mutasd országod, fénylő csillagod!
Mi vagy Te? Minden és semmi se?
Mit birtokolsz, honnan a hatalom?
Tudni, érteni akarom!
Életnek vizébe mártasz.
Szívembe égi tüzet oltasz, vágyat.
Mégis hagysz a halálba menni...
Veszni, semmivé lenni.
Nélküled mivé leszek?
Mozdulatlan, néma hústömeg.
Csontomig hatoló nyüvek!
Nem járhat át kín, szeretet.
Nem!
Nem halált, életet kérek!
Egyszer majd hazatérek.
Atyánknak házában örök vendégnek.
/ Saját versem/
*
"Úgy szeress mintha sohasem bántottak volna"
*
"A lelkiismeret jobban vádol ezer tanúnál."
*
"Az igazság beszéde egyszerű."
*
" Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten."
