Barátság

A minap egy rövidke hír ütötte meg fülemet, ami valahogy így szólt: Magyarország teljes lakosságának körében közel 70-80%-ka azok aránya, akik nem járnak társaságba és nincsenek barátaik sem. Hát ez így első hallásra is kicsit dermesztően hat. Az ember társas lény, vagy legalábbis annak kellene lennie. Az ember történelme folyamán mindig is törekedett az önmegvalósításra és ennek szerves részét képezik kapcsolataink jelesül most például a barátság. Lelkünk, ha valamit utál az az egyedüllét. Ezért mindenkinek próbálkoznia kell igazi barátokra lelni. Mi is az a barátság? Talán valahová, valakihez úgy tartozni, hogy ne kelljen mindig méricskélni, hogy ez megéri nekem vagy nem. Ebben sokban hasonlít a szerelemhez. Egy igazi barátság nem számító, nem álságos és főleg kiszámítható. Meg bízhatunk benne. Tudjuk, hogy jóban, rosszban, hóban napsütésben egyszóval mindenkor, ha úgy adódik, számíthatunk rá, mert a kölcsönös bizalomra épül. Az embereket figyelve megállapíthatjuk, hogy manapság pont ez a  egymásiránti bizalom, ami meginogni látszik. Kifosztva, megalázva, önbizalmunkat jócskán megtépázva, bizonyos fokig lelki koldusként remete életformává meredt társadalmunk. Sebeiket nyalogatva többszörös páncél fallal körül véve építgetjük a hallgatás csalfa légvárát. Mindenki a másikra vár. Egy barátságot fel kell építeni, meg kell alapozni és ki kell munkálni, nem lesz magától. Ezen a világon semmi nincs csak úgy, dolgozni kell érte, hogy megérdemeljük, és aztán mégis tudjuk tartani, ami legalább olyan nehéz. A nyitás a legnehezebb, mégpedig azért mert bizalom kell hozzá, emberismeret és vágy. Aki „kiadja” magát könnyen sebezhetővé válik. Egy konfliktus esetén mindenki megkaphatja, a magáét oda ahol a legjobban fáj. Ezért „mindenki”tüskés sün pozícióba várakozik, míg végül meglopja saját lelkét. Pedig nem így nem erre vagyunk megteremtve. Tudom én jól, hogy védeni kell magunkat.... Arra születtünk, hogy kiteljesedjünk, közösségeket alkossunk, legyen az haza, család, vagy barátság. Arra születtünk, hogy megéljük életünket és a jó barátságok hangsúlyt és tápot adhatnak ennek. A valakihez tartozás élménye szinte kivirágoztatja a lelket energiát vitalitást ad neki. Sok ember, ha megtalálja élete szerelmét, hátra dől és azt mondja magának igen meg van amit akartam, és révbe értem. Igen ez igaz, de ez nem jelenti, hogy most a barátokat a barátkozást háttérbe kellene szorítani. Ugyanis egy szerelmi kapcsolat és egy barátság természetüknél fogva más és mást jelent. Mind kettő egyfajta lelki igényt elégit ki, és nézetem szerint jól megfér egymás mellet. Ha jól választottuk meg szerelmünket és a barátainkat, akkor a kettő soha nem lehet konfliktus forrása. Én vallom és tudom, hogy lehet férfi és nő között is barátság. A mai világunkban, zömével érdekszövetségek kötődnek tisztelet a kivételnek. A felek pontosan kiszámítják, milyen pénzügyi, gazdasági vagy helyzeti előny jön létre ha ennek az embernek például ezt meg ezt megteszik és akkor ezt meg ezt kapják érte. Na itt és most álljunk meg egy szóra. Ugyanis ennek semmi köze a barátsághoz még csak köszönő viszonyban sincs a leírt jelenség a barátság fogalmával. Mégis talán az érzelmileg felszínes egymás közti viszonyokat nem kellene barátságnak definiálni és akkor az értékeknél maradnánk. Higgyétek el, mint már írtam a barátság nem méricskél önzetlen, egyenes tekintettel, nyílt szívvel felvállalod a másikat mintha ő is önmagad lenne.

Számtalanszor tapasztaltam életem folyamán hogy mennyire vágynak az emberek, egy jó beszélgetésre szinte ugrásra készen várják, hogy valaki meghallgassa őket. Azt gondolom ez is mutatja barátkozni szeretnének, de azt is látom mennyire félnek meg nyílni. Milyen érdekes dolog ez.... ha például egy vonat kupéjában két ember utazik síri csend van. Ha az egyik kezdi megbontani a csend falát először csak apró gesztusaival és kezdeményez az esetek nagy többségében tartalmas vagy jó ízű könnyed beszélgetés alakul ki. S miért ne kezdeményezhetnénk, ehhez csak önmagunkat kell legyőzni, valahol minden elkezdődik egy barátság egy szerelem akár egy vonat kupéban is . Legyünk nyitottak legyünk kíváncsiak a másikra az eredmény nem marad el.