Beavatás

Beavatás annyit jelent, megérteni ezáltal mentálissan uralni valamit.

Megvilágosodás megérteni mindent.

 Fő spirituális mondani valója a nem félni többé. 

Régen csak a kiváltságosak, királyok, papok, ilyen - olyan szekták vezetői, guruk, sámánok voltak, lehettek beavatottak. Mivel a beavatás valamiféle szakrális, de mégis csak ember végezte tevékenység eredménye volt. Lényege ebben állt: egy titkos körön belülre kerülni. A beavatott, főleg irni olvasni  és  matematikát tanult, valamint titkos gyógymódokat, eszenciákat, receptúrákat ismert meg esetleg az adott vallási közösség belső titkait, ez a belső tudás hatalmat biztosított, hiszen a kívül rekedtek milliónyi olyan tulajdonsággal ruházták fel az úgymond „beavatottakat,” akik azzal a tudással nem is rendelkeztek. Gondoljunk csak a keresztes lovagok évszázadokig tartó valójában erőszakon nyugvó hatalmára. Az emberi történelemben azonban voltak és ma is léteznek, valamilyen spirituális gyökerü, tartalmú, mély pszichológiai tudással rendelkező  beavatottak ezek főleg nagy egyházi szervezetek fejei, de ilyenek például a szabadkőművesek is stb.

Azonban az idő halad és a dolgok változnak, mára már a beavatás értelme, a "körön belülre kerülni" fogalma és főleg lényege egészen más tartalommal bír. Ennek a ténynek a felismerésében a keleti emberek talán történelmi gyökereik okán messze az európaiak vagy az amerikaiak előtt járnak. A beavatás emberi mértékkel mérve valódi szentélye Tibet. Itt az ember csupasz lelke áll a teremtésben és Istenben nyugszik.

A rövid „történelmi” áttekintés után nézzük napjaink történéseit.

A mai kor embere aki spirituálisan nyitott ma is gyakran szembe találkozik e sokat sejtető titokzatos szóval, sőt hajszolja, mohon vágyja azt: „Beavatás” a szó hallatán mindenkinek van valamilyen véleményalkotása saját tapasztalat, másoktól hallott, okos vagy nem okos könyvekben olvasottak alapján. Hiszen valamennyire mindenki tudja, érti az egységbe való beolvadás döntő lépése beavatottnak lenni és talán igaz, hogy ez az egyetlen járható út az ember tökéletes transzformációja felé. A beavatott végső és valódi lényeget takaró jelentése egyenlő a keleti filozófiákban gyakran emlegetett megvilágosult szó jelentésével, ilyen volt például: Buddha, Gandhi, Shri Mataji, hogy csak néhányukat említsem. A beavatás által egy új ember lép egy új életbe, mert a régi „meghalt” de van e, létezhet e egy teljesen új ember a régi helyett? A fent felsorolt bölcsek példája mutatja: Igen. 

Jézus így summáz:

„Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azon­ban értem elveszíti, az megtalálja.”

A beavatási kultuszoknak máig fennmaradt számtalan változata és maga a rítus javarész az adott ország vagy népcsoport vallási berendezkedésének megfelelően történik. A „beavatások” gyakran embertelen szertartások keretében zajlik és valódi beavatás nem is megy, hiszen ilyen módon nem is mehet végbe. Egy bármilyen fajta irányitott fájdalom vagy kényszer nem hozhat létre valódi beavatást, legfeljebb ködös illúziot vagy asztrális görbe tükröt.

Alapigazság, viszont mégis az, hogy a beavatás külső folyamatok közreműködése nélkül nem jöhet létre, mivel a beava­tandó egyén élete folyamán a logoszban annak mind a négy elemével valamilyen formában nap, mint nap konfrontálódik. Ez azért van így, mert mindannyian az élet iskolájában karmánknak megfelelően napi próbá­nak vagyunk kitéve.

Az is egy alapigazság, hogy csak az egonak van szüksége próbatételekre, mert ő alapvetően bizonytalan önmagában és szűk látókörű. A tudatunk viszont nem bizonytalan ráadásul határtalan. A tudatunk van. Mivel az ember mára már jórészt egoista lett és teljesen vagy végzetes módon elszakadt tudatától vagy ha úgy tetszik lelkétől, tehát isteni részétől, ezért spirituális iskolák nézetei szerint is a négy elem próbáját  mindenképpen ki kell állnunk mindannyiunknak, erre egyébként Szepes Mária is hivatkozott egyik mágia sorozatbeli könyvében eszerint:

 A „földpróba” során azt kell bebizonyítani, hogy az ember megtanult az anyaggal, egészen konkré­tan a pénzzel optimálisan bánni.

A „vízpróba” arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatá­ban megőrizze józanságát, és szíve nyitva álljon.

A „levegőpróba” ellenőrzi, hogy rendben van­nak - e a gondolatok, tudjuk-e fegyelmezni őket, tudjuk-e tudatunkat az egyetlen erőre irányítani, kitágítani és felemelni? - mígnem az megszabadul az idő és a tér korlátaitól.

A ,,tűzpróba” az akaraterőt fejleszti, és arra kényszerít, hogy egyesítsük az saját akaratunkat a központi akarattal: „Atyám, le­gyen meg a te akaratod!”

A négy elem tehát elkerülhetetlenül akarva, vagy akaratlanul hat ránk és bizonyára megvan az egyén beavatásban a saját maga helye és szerepe. A beavatás azonban korántsem csak külső történések, vagy a velük való konfrontáció és az abból leszűrt tapasztalatok összessége, tehát sohasem csak külső történés, hanem egy lelki út amelynek során egy időpillanattól kezdve önmagunkban találkozunk az isteni tudattal, s ezzel igaz önvalónkra ébredünk és alkimista módon egy­másba olvad mindaz ami igazából mindig is volt és egybe tartozott. A beavatott felhőtlenűl boldog, semmit nem vár el, és semmit nem utasít vissza, amit az élet kínál. Mindent és semmit nem birtokol, ennek ellenére mindent befogad. Ő már fel­ismerte, hogy minden egyetlen erő kifejeződése, és ez az egyetlen erő minden oknak az oka, egyszer valamikor azt is felismeri, hogy ő is ennek az egyetlen erőnek a kifejeződése. A tér és idő dimenziók nyitva állnak előtte, mégis a jelenben a mostban él. Maga alakítja a sorsát, nem ítélkezik és mindenek felett megértette, tudja az „én” nem létezik, csupán ego szülte illúzió. Minden, ami létezik, az Egynek számtalan, külön­böző megnyilvánulása. Anyanyelvünk bölcsen utal is rá:

mind - egy.

Természetesen az ember nem egyik napról a másikra lesz beavatott,  hiszen ez alapesetben egy hosszú tudatossági folyamat, sőt életek egész sora telhet el, a reinkarnációnk sorába, hogy az ego semmilyen betekintést nem enged a tudat a lélek világába. Azonban mindenkinél eljön az a pillanat, amikor már nem elég az anyagi világ, nem elég a pénz és nem elég a hatalom sem. Ez az a spirituális csomópont amikor az ego lelepleződik és az egyén rálép a lélek útjára, ekkor kezdődik a tulajdonkép­pen a beavatás az ébredés az élet.

*

Ezekben az években az kb 1980-as évektől kezdve bolygónk a Föld, anyacsillagunk a Nap hatására megemelte és folyamatosan emeli rezgési frekvenciáját az univerzum végsősoron Isten rendelése szerint, nekünk embereknek sem marad más választásunk, mint hogy emeljük saját rezgésünket, ha tartósan élni szeretnénk ezen a planétán. Ennek a feltételeit hivatott létrehozni az úgynevezett beavatás, ami igazából semmi más mint, velünk emberekkel átvetetni az univerzum természetes rezgését, ritmusát. Egy magasabb rezgés szint, előbb vagy utóbb szépen vagy csúnyán, de megszünteti az ember szülte disszonanciát és megteremti a harmóniát a mindenség egységét a Földön. Velünk vagy nélkülünk az majd elválik, de az ember alapvetően Isten teremtettje, ezért alapjában túlélésre van ítélve.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki és minden áron.  

A beavatás folyamán új képességeket és ismeretlen erőket fogunk felfedezni, az élet olyan lehető­ségeket fog kínálni számunkra, amelyekről eddig még csak álmodni sem mertünk, mert ez az ember szelle­mi öröksége, amely örök időktől fogva az övé, /mint ezt a hajdan élt atlantiszi emberek példája is jól bízonyítja./  A mindenség csak arra, vár hogy felébredjünk, és birtokba vegyük. Semmi mást nem kell tennünk, mint teret engedni lelkünk jóságának és a megismerés vágyának. Ezért nyílj meg te is! Bontsd le azokat a falakat, amiket te saját magad építettél magad köré, amely falakkal kirekeszted magad szinte mindenből. Ha azt mondod katolikus vagy ezzel azt is mondod nem vagy buddhista vagy bármi más. Ily módon kirekeszted magad valamiből az egészből és nem is akarod megismerni. A buddhistának, a hindunak a katolikusnak éppen úgy megvan a létjogosultsága mint bármi másnak a világon. Ráadásul egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A kiragadott példa analógiában áll mindennel, hiszen a teremtésben minden van, létezik, helye van. Kérdés, mennyit látsz és ismersz meg belőle?

LEGYÉL TE IS MINDEN ÉS SEMMI!

Valódi megismerés elött és helyett, ne ragassz ego szülte címkéket erre vagy arra, tárgyakra sem emberekre, mert ha azt mondod ez vagy, ő ilyen vagy, olyan tévedések egész sorába hajszolod magad, amely tévedések, beszőnek téged a tudatlanság az intrikák a tévedések hálójába, hamis világképet létrehozva benned. Végtére is ily módon tartós jegyet váltasz a káprázat a lelki hibernáció az ego világába, a lelki terhek világába. 

Jézus azt mondta: Boldogok a lelki szegények, mert ővék a mennyek országa.

Ez magyarul azt jelenti: Ezek az emberek lelki terhekben szegények ezér boldogok, nem azért mert ostobák.

Tehát mégegyszer !

Tuda­tosan választhatsz, milyen életet akarsz élni! Élvezd ki a léted! Úgy láss akár a hegyek fölé emelkedő sas madár és gyönyörködj a panorámában úgy, hogy közben élvezed a repülést az életed. Emelkedj fel a mindennapi élet pitiségén és akkor, de csak is akkor megkezdődik igazi beavatásod......Az igazat megvallva igazi beavatás ami, helyhez és konkrét időhőz kötött nem is létezik, csak azoknak a falaknak a lebontása amelyeket magad köré épitettél elzárva magad a valódi érzékeléstől, amely falak körbe határolják, határtalan énedet, ezt kell lebontani. Ha ezen munkálkodsz, idővel asztrális élményeid lehetnek új távlatok nyílnak előtted, de ezeket a falakat csak az önzetlen szeretet, a megismerés vágya az adni tudás, a nyitottság a befogadás ereje nyithatja meg. Összefoglalva a SZERET mágiája tesz valakit beavatottá, természetesen nem kell mindenkit önzetlenűl forrón szeretni de, az alapállás mégis csak az, hogy szeretek élni, szeretem a világot, Istent a hindut és muzulmánt...... minden létezőt, embert, növényt és állatot ennek a megértése a bevezetés és a finálé is egyben, mert minden az EGYBEN végződik.