Öngyilkosság

A születés és a halál végső soron az élet nagy misztériuma. Életünk természetes velejárója, lezárása a halál. Optimális esetben a halál természetes úton, a test elfáradása, elhasználódása miatt, vagy valamilyen betegség következményeképpen áll be. Sajnos azonban egyre többen önkezükkel vetnek véget életüknek. Vajon miért? Minden korban voltak és lesznek öngyilkosok, de mi a magyarázat?

Élet és halál

A halában testenkivűl a köztes létben élünk várva a leszületés számunkra legkedvezőbb földrajzára és alkalmára, hiszen az élet és halál egy ritmus  maga a folytatólagos lüktetés. Az élet után a halál, a halál után pedig az élet következik. Spirituális értelemben az élet, nem más, mint egy testetöltött megnyilvánulási létforma.

Döntés és következmény

Az élet minden egyes percében, döntéseket kell hoznunk a legegyszerűbb dolgoktól kezdve az életünk nagy sors kérdésein keresztül és bezárólag mindenben. Valójában a dolgok itt kezdődnek.

Nézzünk egy egyszerű példát: Ha történetesen szeretnék egy bármilyen használati tárgyat vásárolni magamnak, mert úgy gondolom, szükségem van rá, ezt gond nélkül megtehetem, ha ez a tárgy aztán mégsem váltja be hozzáfűzött reményeimet, mert nem elég praktikus vagy mégse tetszik, gond nélkül lecserélhetem, legfeljebb anyagi veszteség ér. S alkalom adtán vehetek egy másikat, tehát javíthatok ez egy egyszerű döntés  és miatta nem keletkezik mély lelki deficitem.

Döntéseink egy meghatározó része azonban nem visszavonható és igazából ki sem javítható ime:

A másik példa: Valaki házasságot köt, megnősül, vagy éppen férjhez megy. Látszólag minden rendben van, a frigy megköttetik. Az évek szállnak a kapcsolat, változik, rossz lesz, és végül váláshoz vezet. A felek tehát elválnak. A férj vagy a feleség bár ezt házasságuk megkötésének időpontjában nem tudhatták (akkor jó döntésnek látszott) az élet egésze szempontjából rossz döntést hoztak.  Látszólag lehet újra kezdeni, de a lelkeikben "soha" nem gyógyuló seb keletkezett, bármit  mit is gondoljanak erről. Tehát az akkori döntésük helytelen volta valójában ki nem javítható csak a tudatalattiba száműzhető, elfojtható, mert olyan  tipusú lelki sérülés "energetikai korkép," ok és okozati láncolat keletkezett  amely ezen a síkon  az adott életben valójában mélysége és spirituális tartalma miatt nem javítható. S meglehet később az egyik fél annyira elmagányosodik, hogy végűl kiútként véget vet életének. Természetesen egy válás, vagy annak következményei egészséges esetben nem jelent életet kioltó traumát és egy rossz döntés következményei  általában jelentősen enyhíthetőek.  A példa azt szolgálja, hogy bemútassam, hogy döntéseinknek  mindig nyoma marad és súlya van és ez a súly némely esetben alkalmas az élet kioltásárs is. 

Öngyílkossági rizikófaktorok.

Mellőzöttség,  mély családi konflioktusok,  válás, magányosság, gyermekkori veszteségek (szülök halála), súlyos önbizalomhiány, a megbecsülés hiánya, munkanélküliség, anyagi bizonytalanság, súlyos betegség, durva partner, tartósan fennálló rossz döntések láncolatának következménye, szenvedély betegségek (ital, drog, szerencsejáték) és egyéb rizikófaktorok nehéz életszituációk ezek : mind-mind lelkünkre hatalmas fájó nyomást gyakorolnak. Ennek következtében súlyos  szemmel láthatatlan lelki sebek keletkeznek.

Életfeladat

Az ember a köztes létben elvállal egy életfeladatot, ami egy éppen megtanulandó aktuális „lecke.” Ezt a feladatot felsőbbrendű énje ezen élete folyamán úgymond észben tartja és minden meghozott fontos döntést amit az ember meghoz ehhez viszonyít, oly módon, hogy ez segíti - e a feladat optimális, jó megvalósítását vagy nem?  Jelen életünkkben azután számunkra az értékelést valamilyen számunkra érzékelhető  spirituális analógiai formában, fizikai érzet, vagy  "belénk költözött" érzelem formájában  a tudomásunkra hozza.

Okozat

Életünkben minél több olyan döntést hozunk, amely nem javítható ez annál nagyobb súlyként, teherként rakodik le lelkünk mélyén. Mindezt megélhetjük  nagyon súlyos kudarcként, amely  "légnemű" információként elsőként auránk rétegeiben rakodik le,  amely idővel energiablokkokat hoz létre  fizikai szervezetünkben, aztán biokémiai folyamatokat indít be, amely már indukálja testünk betegségeit és a stresszt. Végső soron létre jöhet a mindent elrontottam életérzés. Bár a folyamat igen rögös és árnyalt, millió élethelyzettel tarkított, végül is az egyén feladja és feléli minden lelki tartalékát és élet igenlését. Szervezete pedig energetikailag megroppan. Természetesen ezt nagyon röviden, tömören, lényegre törően írtam le és a téma kimeríthetetlen irodalommal rendelkezik.

Öngyilkosság

Némely kúturában az öngyilkosságnak, más nemes tartalma és rituáléja van olyan mint egy megdicsőülés, gondoljunk csak a Japán kamikazékra stb. 

Hétköznapi értelemben azonban az öngyilkosság megfutamodást, a minden feladását jelenti. A mondani valója: Még a halál is jobb, mint így élni.

Spirituális következmények.

Mivel a spirituális élet és úgyis mondhatjuk, halál szemlélet ismeri a reinkarnáció fogalmát. Az öngyilkosságot nem tekinti semmilyen módon megoldásnak. Azt a személyt, aki öngyilkosságot követ el, végül is ha más színpadon más eszközökkel és más szereplőkkel de ugyanazon életszituációkba kényszeríti egy leszületéskor majdan felvállalt „új” életfeladat. Úgyis mondhatnánk osztályismétlés következik. Talán a halálba menekülő is ezt érzi tudat alatt, hisz javítani akar ismét jó döntéseket hozni, minél előbb.

Spirituális szemszögből azonban, azért nem jó döntés önként, időelött  a halálba menni, mert ezzel jócskán megnöveljük karmánk adósságállományát, ami még nehezebb életek leéléséhez vezet.

Hogyan kezeljük életünk válságos időszakait?

Ha úgy érezzük, hogy kezdünk elveszni, már a dolgok legelején minden esetben keressünk, segítséget ez lehet egy jó beszélgetés. Mindenkinek van valakije, akihez fordulhat, a szülei, barátai. Ha más nincs akkor keresni kell egy jó terapeutát de kommunikáljunk! Ne féljünk elmondani azt ami, fáj ezen áll vagy bukik minden. A bánatot ki kell beszélni, hogy távozzon belőlünk az azt indukáló energia. Tudom ez nem egyszerű, sőt a legnehezebb feladat megcsinálni, de meg kell tennünk csak így kerülhetjük el a végzetet. Higgyétek el sokszor nem is gondolnánk, de mindenki beszélgetni akar, ha beszélgetünk, már nem vagyunk egyedül és  föleg nem vagyunk menthetetlenek.  A szó mágiája gyógyítja a lelket.

Az öngyilkosság semmit nem old meg, de az itt maradóknak mérhetetlen bánatot és gyászt okoz, a távozóra a későbbiekben pedig nehezebb feladatokat ró.....