Csillag

Ó, csillag – fia a fénynek!

Titka az örök mindenségnek.

Neked, mint jó barátnak megvallhatom.

Minden bánatom, örömöm,

Lázadásom, és közönyöm.

Utad végtelenül járod,

Ismersz sok furcsa, távoli világot.

S engem az embert...

Ami vagyok - íme láthatod.

Titkodat én meg nem fejthetem,

Otthonod végtelen - a világegyetem.

Ó, csillag megkérdeznélek:

Mi hát az ember?

Mi benne a lényeg?

Vajon tudod a választ? - Megfelelnéd?

Hallgatsz....

Hisz olyan bölcs vagy.

Már értem - szavadat hallani vélem,

Mindent tudsz!

Mégis csendben ragyogsz a fényben.

                                                                                                                    /Saját/