Tértisztítás az elengedés művészete.
Mindannyian álltunk már a temetőben, rokonunk, ismerősünk, szülönk sírja mellet. Ilyenkor a bénultságtól megszólalni sem tudunk. Az elmúlás fizikailag megfoszt minket az embertől magától. Mindaz, amit jelent, jelentett számunkra a hiánya elviselhetetlen nyomással nehezedik ránk. Mégis el kell őt engednünk.
Vajon meg tudjuk ezt tenni?
Vagy egyáltalán meg kell ezt tennünk?
Az élet itt, és ebben a testben egyszer mindenkinek véget ér, ez tény, ha elfogadjuk, ha nem, így van. Ez ellen nincs és nem is tudunk mit tenni.
Az elengedés fogalma nem csak ilyen tragikus körülmények között kap kiemelt hangsúlyt az életünkben. Nem is gondolnánk, milyen óriási szerepe van az elengedésnek a mindennapi életünkben. Az ember egoisztikus világképe az idők folyamán kimunkálta az emberi psziében a ragaszkodás egészségtelen minőségét. Olyan tartalmat adott neki, amely megmételyezi a legalapvetőbb, legkomfortosabb élethez és szabadsághoz való viszonyunkat. Létrehozva ezzel a függőség állapotát. A függőséget, tárgyakhoz, emberekhez, haszontalan ideákhoz, szenvedélyekhez.
Az ember a logoszban tehát az Isten teremtette világban él. Azonban elméjében egy külön világot teremt magában. A gondolatok, mindig egy levont tapasztalat lecsengései. A tapasztalatok a gondolatok kristályszerkezetében merevednek meg. Képzeletünkben, de inkább úgy mondom gondolatainkban, hajlamosak vagyunk mindig ezen, a mentális kristályszerkezet azonos csomópontjain, mint egy autósztrádán végig haladni. A csomópontok aztán kényszerpályára állítják egész gondolati mechanizmusunkat. Gyakorlatilag ez azt jelenti, mindig adott séma alapján ugyanazon és olyan formán ugyan úgy agyalunk, ugyan oda lukadunk ki. Ezek a gondolatok, cselekvést indukálnak és szokásokká alakulnak, amelyeken, aztán nem vagyunk hajlandóak változni, megpróbálni másként élni. Ugyanis az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy életvitelünk helyes. A gondolati minták olyannyira berögzülnek, beprogramozódnak az agyunkban, hogy a legkisebb változás is hatalmas erőfeszítésbe kerülne.
A beidegződések, cselekedetek és életfelfogás szintjén aztán lassan falakat építenek körénk, amely falak gyakorlatilag teljes mértékben elválasztanak a valós, logoszi tehát az Isteni világtól.
A teremtésben mindennek rendje van. A természetben nincsenek kacatok. Az emberek jelentős része azonban kacatokat gyűjt, ragaszkodik, hozzá nem tudja és nem is akarja őket elengedni. Egójuktól támogatják erőltetik a dolgok meglétét, annyira, hogy már szinte az életük múlik rajta. Lakásukat, életterüket, szó szerint elönti a kacat és megfolytja őket. Az a szomorú, hogy ennek javarész még csak a tudatában sincsenek.
Deviánsszokások, a szenvedélyek ital, drog mind berögzült energia képletek, programok az agyban. Ezeket a programokat ki lehet, és ki is kell cserélni. Ezt nevezem én az elengedés folyamatának.
Az elengedés nem könnyű dolog. Ehhez elsősorban lelkünket kell megszólítanunk, mert ő tudja, mire van igazán szükségünk a logoszban. Szabaduljunk meg minden lim-lomtól az anyagi és a szellemi világban egyaránt.
A fizikai világ tértisztítása:
Ehhez nincs szükségségünk Feng Shuira, csak a józan paraszti eszünkre. Mert nincs szükségünk pl száz kis párnára stb. Biztos megtaláljuk a módját, hogyan ajándékozzuk, el stb. Dobjunk ki minden olyan tárgyat, amire egyszer azt mondtuk: ez biztos jó lesz még valamire. Hát nem lesz jó az tuti, de tele van vele az egész sufni és vele az égész életünk. Adjunk teret magunknak a fénynek.
A tudatunk megtisztítása:
Kis lépésekben haladjunk, szabaduljunk meg:
- Önmagunk lekicsinylésétől.
- Munkahelyi főnökünk szeszélyeitől.
- Képzelt bajainktól.
- Ismerőseink bántó megjegyzéseitől,
- Ostoba tévéműsoroktól.
- A betegségtől való félelmünktől stb.
- Az indokolatlan elvárásoktól.
- A megfelelés kényszerétől.
- Az ítéleteinktől és előítéleteinktől.
Ennek jól bevált módja az agyunk önkontrolja. Gondolataink mellé állítsunk őrt, s valahányszor rosszra gondolunk, azonnal figyelmeztessük sajátmagunkat. A helytelen gondolatokat cseréljük ki mentálisan egy számunkra kellemesre. Erősíthetjük a szellemi nagytakarítást esténként meditációval.
Belátom mindez nem könnyű feladat. Függni valamitől, annyit jelent átadni az irányítást, kiadni kezünkből a döntést. Ezért fontos a tértisztítás, hogy tisztábban álljunk a teremtésben, ezért tisztítsuk meg magunkat kívül-belül. A harmónia és a rezonancia törvénye, majd üdvözli törekvéseinket és alapvetően egy szélesebb perspektívát tár elénk jövőképünk tekintetében.
