Szellemek

Az élet természetes velejárója a halál. Az élet és halál közötti átjáró titokzatos mezsgye mégis mindenkinek át kell kellnie rajta. A világon minden egyetemes mindenkire vonatkozó tőrvények szerint történhet. Életűnkben, tapasztalatokat gyűjtünk és beintegráljuk magunkat a rezonancia törvénye szerint egy bizonyos „élettérbe”. Sokan azt gondolják, hogy az élet végeztével az összegyűjtött tapasztalatok semmivé válnak. S csak haláluk után, szembesülnek az asztrális mező létének tényével. Az asztrális mező több síkból, rétegből áll ezek mindegyike más frekvencián rezeg. A halált követő 21 nap alatt az ember energetikai mezejében döntő változás áll be és aurája rétegeiből levet néhányat a fizikait, az éterikusat. S hogy a közteslétben közlekedni tudjunk megtartja az asztrátestet. Az aura rétegeknek egyébként többféle neve is lehet. A  halál után a megmaradt aura a mentáltest és a kozmikus vagy más néven istenitest tartalmazza az értelmet / a tudást / a szellemet és a lelket és természetesen azt a rezgést amivel az egyén életében tettei, gondolatai  és karmája alapján rendelkezett, ez egyben az Akashakrónikába bejegyzett bizonyítvány is. A halál után az egykor élt ember energiamzejét a rezonancia törvénye alapján bevonzza az asztrálsik azon mezője, amelyik az egyénhez legközelebb áll azaz azzal vele egy frekvencián rezeg.  Az emberek által szellemnek nevezett energia lény azonban a 21 egy nap alatt valamilyen ok miatt nem lépett be az asztrálmző rákiszabott részébe, hanem nevezzük így szabadúszó lett, csavarog, kisért. Ennek is bizonyáta megvan a spirituális magyarázata. Ezek után vagy ennek tükrében lássuk mi tudható még a szellemekről íme egy kis általános szellemkórtörténelem egy másik nézőpontból:

A megismert természeti törvényeknek ellentmondó jelenségek és ismereteinket meghaladó megnyilvánulásoknak régóta tanúja az ember. A józanész azt mondja, hogy az ilyen jelenségek mögött mindig valamilyen értelmes okot kell keresni, mert egy bármilyen természetű megnyilvánult dolog hátterében valamilyen erőnek, kell lennie.

Mára már a tudomány és mindennapi ember szintjén is tények bizonyítják, hogy ez az erő anyagi jelek által érintkezhet az emberekkel. Ha megvizsgáljuk, ezt az erőt milyen természetű akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy jelentős része paranormális kategóriába egy másik csoportja pedig azoknak a szellemi lényeknek a világába tartozik, akik már levetették emberi testüket. Ők földhöz ragadt lelkek, vagy ha úgy tetszik szellemek.

Szellemek  léteznek amióta tudatosult az emberben a halál gondolata. A vonakodás az elmúlás tényétől természetes módon vezetett  a túlvilági élet gondolatához. Ez a primitív törzsektől a civilizált emberiség kultúrájában a mai napig jelen van. Az egész világ irodalma is tanúsítja a szilárd hitet az ilyenfajta erők létezésében. Csakhamar tekintélyes emberek váltak spiritisztává és szeánszokon gyakran elhangzott a kérdés:

Van ott valaki?

Mivel soha nem volt egyértelmű magyarázat a tudósok is rámozdultak a dologra és rengeteg időt szántak olyan berendezések kitalálására, amivel bizonyítani igyekeztek a szellemek létét vagy nem létét. Ma már tudjuk semmire se mentek vele. A médiumok, akik saját elmondásuk szerint kapcsolatba állnak szellemekkel ugyancsak nem döntötték el ezt a kérdést. Vajon mi az igazság ebben a kérdésben?

A pszichológia megszületésével a lélekturkászok lélektani eszközökkel akarták a médiumok képességeit cáfolni vagy éppen igazolni. Megmagyarázhatatlan dolgok, zajok, árnyak bizonytalan eredetű fényképek és később videó felvételek még jobban megnehezítik a dolgunkat. Ha ebben a kérdésben tisztán akarunk látni: akkor mit is gondoljunk?

Ha végig megyünk egy temetőn borzongató érzés uralkodik el rajtunk és a sírokra nézve feltesszük, magunknak a kérdést ők vajon most hol vannak? Alapvetően a lelke mélyén talán senki nem hisz a saját halálába. Kapaszkodunk az élet minden apró lehetőségébe és rettegünk mi lesz ha megbetegszünk. Az egonk elutasítja a megszűnés gondolatát is és mindent túl akar élni. Egyes tanítások szerint és magam is ezt a nézetet vallom a szellemek földhöz ragadt lelkek, akik valamilyen ok miatt ezen az oldalon maradtak?

Az előbbi okfejtésünkben már eljutottunk odáig, hogy a szellem földhözragadt és nem tud elválni a földi léttől. A vágyakozás szélsőséges formája lehet az amikor a szellem úgy dönt, hogy mindenképpen számára vonzóbb a földi lét, mint továbblépni és sorsát a helyes úton beteljesíteni. Ilyenkor lehetőségre vár, esélyre, hogy egy élő ember testébe költözzön, mint egy kéretlen társbérlőként.

Az emberi lélek, gyakran válik védtelenné és kiszolgáltatottá. Főleg nagyobb sorscsapáskor vagy oktalan kellő tudás hiányában tett spirituális kísérletezgetés alkalmával. Az ilyen alkalmak lehetnek például szeánszok,  temetőben tett látógatás, kulcsnélküli meditációk, nagyfokú bánat, gyász, stressz,  betegség stb, ezek az esetek jó lehetőséget nyújtanak a szellem idegen testbe való beköltözésre, mivel nyitva maradhatnak az egyén védelmi vonalai....

Nagyon sok esetben az áldozat, nem vagy csak bizonyos sejtések, jelek alapján kezdi sejteni, hogy valami nincs rendbe vele. Például különös nem megmagyarázható viselkedés minták felvétele, ízlésváltozás, idegen jelenlét érzése, de ilyen lehet ellenkező nemű megszállás esetén a másik nemre jellemző gondolatvilág átvétele is.  A szellem gyakori áldozata lehet  az elhunyt családtagja ismerőse, mert talán ők túl szoros kapcsolatot ápoltak az elhunyttal és viszont annak halála után.

Ha valakinek gyanúja keletkezik, hogy nincs egyedül a testében lehetőség van segítséget kérni. Általában a táltosok megfelelő tudás birtokában vannak az ilyen természetű ügyek kedvező megoldásához. Legyünk azonban nagyon körültekintőek, nehogy illetéktelen kezébe kerüljünk.

Manapság divat az előző életbe tett utazás. Az ezeken az „utazásokon” való részvétel sok esetben szabad bejárót enged testünk templomába a szellemeknek. Nem véletlen, hogy ezek az átjárok normál esetben zárva tartandók. A levezető terapeuta ugyanis nagyon kevés kivételtől eltekintve, nincs annak a tudásnak a birtokában, hogy a nem kívánatos erőket távol tartsa tőlünk. többnyire még csak nem is tud róluk és nem is érzékeli őket.

A megszállottság, különleges esetekben skizofréniához a személyiség teljes elvesztéséhez vezethet ez azonban meglehetősen ritka.

A szellem általában hű marad egykori önmagához, így lehetnek bármilyen lelki alkattal megáldottak, kedvesek ép úgy mint gonoszak démoniak .