Nő, Férfi
„Az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.”
/Biblia/
Nő és Férfi
Az ember lelke alapvetően egész, mert hű tükörképe az emberi faj ideális égi mátrixának ezért megtalálható benne nő és férfi jelleg egyaránt egy időben. A reinkarnáció teszi lehetővé yin és yang, női és férfi jellegünk megtapasztalását aszerint, hogy éppen mire van szükségünk az adott idősíkon fejlődésünk szempontjából. Fizikai testünk, leszületésünk után egyértelmű nemi jelleget mutat. A nemünkben kifejeződésre jutnak lehetőségeink ez egyben tananyagunk is és biztos jelzés arra vonatkozóan, hogy mit kell, megtapasztalnunk életünk folyamán.
A nő és a férfi tehát világos érthető feladatokkal, kötelezettségekkel és a kiteljesedés megannyi bejárandó útjával nemének sajátos lehetőségeivel, titkaival próbál megfelelni az életkihívásaira és nem utolsósorban izgalmasnak lenni a másik nem számára.
A nő
Mikor a teremtésben létre jöttek az első emberi közösségek, minden nagyon egyszerű és természetes rendben volt. A férfiak vadásztak, biztosították az élelmet. A nők pedig gyűjtögettek és vezették a „háztartást” és nevelték a gyermekeiket. Érzelmi támaszt és cirógatást nyújtottak a férfinak. Ma már ennél sokkal bonyolultabb minden. A nők jelentős mértékben eltávolodtak attól az ős mintától, ami sokáig jellemezte életüket. Ez szükségszerűség és helyes egy adott pontig. Azonban a hangsúlyok jelentős áthelyezése az Isteni rend és igazságosság mérlegének egyik serpenyőjének, túltöltése idővel mindig nagyfokú értékrend torzulást mutat.
*
Az 1930-években a nők nadrágba bújtak és ezzel kezdetét vette az, az emancipációs folyamat, amely mára már a szingli életfelfogásban csúcsosodott ki. A nők teret nyertek az élet minden területén és régen csak a férfiaknak tulajdonított szakmát és hivatást választanak maguknak, magas nemegyszer fontos beosztásokat töltenek be. Férfias ruhákban járnak, férfi sportokat űznek, cigarettáznak isznak, stb. Ezzel jócskán vesztettek nőiességükből, nem ritkán a gyermekvállalásról hallani sem akarnak. A nők az önmegvalósítás útján lassan lesodródtak a számukra kikövezett „égi” útról. A világban elmerülve a főleg a 19-20. század rohanó ipari oltárán a pénz uralma aláhajtva saját céltévesztett eszméik kiszolgáltatottjaivá váltak. A nő szilárd és jól behatárolt helye a teremtésben mára már megingott, és labilis veszélyekkel teli ingovánnyá változott. Szerte a világon nők milliói vesztették el női mivoltuk Isteni aspektusát. S most tanácstalanul, összezavarodva spirituális gyökereiket vesztve állnak önmaguk középpontját keresve, egy számukra idegen maszkulin világban. Első ránézésre tényleg elismerésre méltó, ahogy a nők teljesítenek a gyárakban, üzemekben és alapvetően minden tőlük idegen, életterületen, de éppen ez által fosztatnak meg a legfontosabbtól, amit a birtokolnak a nőiességüktől. Nőisségük, által azok akik, azok a kedves aranyos lények, akik nélkül a férfi semmi. A nők kizsákmányolásának rendkívül kifinomult módjai léteznek. Kezdve a szépség és divatipar látszólagos csillogást ígérő világától a gyártósorok többműszakos kattogó gépeinek kiszolgálásáig bezárólag. A helyes út mindenképpen az lehet, hogy egyszer visszatalálnak, oda, ahol nem kell választaniuk a megfelelési, bizonyítási és gazdasági kényszer a karrier és női mivoltuk között.
A nő teremtés az élet csodája. A teremtésben az Isteni szándék okán kijelölt konkrét helye van. Benne nyugszik az élet szépsége a nyugalom és a harmónia, a lágyság a család szentsége és az anyaság. Benne és általa testesül meg a szeretet törvénye. Érzéseik általában mélyebbek, mint a férfiaké és tetteik és döntéseik meghozásában jobban támaszkodhatnak a szívükre, lelkükre.... közelebb vannak az anyatermészethez szervezetük működése, hü, analógiája a természet ritmusának, ciklikusságának.
„Az igazi nőnek csak szemét nézd
és ezt sem kívülről hanem a lelke felől.
Először meg kell érezned a lelkét....
Ha a lelke felől nézed az első réteg a fájdalom,
a múlt és a jelen sebei, ha ezzel megtanulsz bánni
akkor láthatod a második réteget a gyengédséget
a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod a harmadik
rétegben látod az öröm pajkosságát a negyedikben
a harag villámait az ötödikben a harmónia vágyát
a hatodikban a gyönyört és a hetedikben azt a
szeretetet ami teljesen a tiéd.
Minden igazi nő hétfágyoltáncot táncol és
régen elvesztél, ha a fátylat a keblei halmát
vagy csípőjét nézed. Csak a szemét nézd
a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó,
vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden titka
a szemében van.”
/Általam ismeretlen szerző/
*
A férfi
A férfiak mindig is az egészséges versenyszellem a túlélés és az alapvető emberi szükségletek biztosítására voltak kódolva. Ezt a kódot saját értelmezésük szerint egojuk elkorcsosult szavára az idők folyamán, két módon: túl keményé és lággyá változtatták. A kemény kód szerint fegyvert ragadtak, egykor kardot később atomrakétát. Az egészséges rivalízáció helyére a mások leigázása leölésének törvénye lépett.
A másik hamis kód a lágy, ez is egy viselkedési forma. Magyarázata: A férfiak jelentős számának számára ma már Isten eredeti szándékának puszta felismerése is gondot okoz, valós szerepüket illetően. Ennek sok oka van gazdasági, érzelmi stb.
Mivel saját feladataiknak egyre kevésbé tudnak megfelelni. Válságba kerülnek, bizonytalánná válnak. Ráadásul, vagy éppen ezért egyre többször előfordul, hogy a nő minden tekintetben sikeresebb, dominánsabb, mint a férfi. A férfi ego ezt már nem tudja tolerálni ez a felismerés gyakran önvádba, önértékelési zavarokba torkol. Ennek és egyéb kényszerek hatására, a férfiak sajnos hasonló szereptévesztésbe kerülnek, mint a nők. Jobb híján női szerepbe kényszerülnek, mint házimunka stb ez további konfliktusok forrása lehet. A nemek határai lassan összemosódnak. Önmagukat elvesztett férfiak az ital és más szenvedélyek hálójába vergődnek végérvényesen kiölve magukból férfi mivoltuk lényegét a küzdés tudományát.
Alapvetően a férfi, küzdésre, nehéz helyzetek megoldására teremtetett arra, hogy biztosítsa egy igazságos világ anyagi és erkölcsi feltételeit zálogaként egy biztos, élhető jövőnek. Mivel a Földön élő társadalmak és politika irányítása többnyire és alapvetően mindig is férfiak kezében volt, van és talán lesz is, azt kell, hogy mondjam: Elrontottuk, nagyon elrontottunk mindent! Szinte minden területen káosz uralkodik. Az értékrend a feje tetején áll a politika úri huncutság és sehova sem vezet. A káosz egyre fokozódik és az emberek igazságérzete végűl majd kikényszerití egy új rend szükségességét és létre is fogja hozni azt.
A férfiak fokozott, alapvető felelőssége és kötelessége, hogy helyre állítsák Istennek tetsző módon és formára mindazt, amit még lehetséges, mert ha nem teszik az emberiségnél sokkal nagyobb hatalom fog rendesen kitakarítani, rendet csinálni.
*
Nők és férfiak
Egyik a másik nélkül nem teljes. Hogyan is lehetne? Csak úgy és csak is úgy lehet előrejutni, teljes életet élni boldognak lenni, ha elfogadjuk férfi vagy női mivoltunkat és e szerint élünk. Mindent megteszünk, hogy a másik felünk: férjünk, feleségünk, barátunk, barátnőnk aki a legfontosabb nekünk boldog legyen velünk. A férfi a biztonság a nő a meleg kuckó összegyúrva szeretettel. Tudom, ez egy idealista álláspont és talán igazán soha nem jön létre, ez az ideális helyzet és tovább tart a nemek harca, amiben csak sebeket szerezhetünk.
S mindez hova vezet, csak az Isten tudja.
