Megbocsájtás
A megbocsátás
Sok-sok csillag ragyog az égen, de van közöttük egy, a legfénylőbb, a Sarkcsillag. Fényével beragyogja az éjszakai égboltot, utat mutatva jelezve a sötétben eltévedt vándornak, hogy mindig van remény.
Sokan, sokszor, sokféleképpen megtévedhetünk. A legtöbb ember valamiféle tervet készít dolgai intézésére, például karrierjére, de egyáltalán egész életére vonatkozóan, amihez megpróbál hű lenni megvalósítani azt. Aztán itt van a szerelmi és egyéb emberi kapcsolaton nyugvó érzelemi életünk. Legfontosabb tudni, ha valamilyen téren nem sikerül, úgy ahogy terveztük, hibáztunk tanuljunk hibáinkból, de ugyan ilyen fontos hogy ne legyen bennünk önvád, bocsássunk, meg magunknak ne növeljük lelki terheinket. Amennyiben tévedhetetlenek lennénk, erre a szóra, hogy megbocsátás nem is lenne szükség, hiszen mindenki minden dologban tökéletes lenne, és soha semmiben nem hibázna. A szerelmeink a férjünk a feleségünk a barátaink, ismerőseink mind-mind maradéktalanul elégedettek lennének velünk és természetesen mi is velük. Ilyen világ általános eljövetelére pillanatnyilag még várnunk kell legtöbbünk számára nem létezik. Jellemzően van viszont egy küszködéssel, feszültségekkel teletűzdelt embert próbáló világ. Minél cudarabbá és embertelenebbé, arctalanná válik, annál jobban kiszolgáltatottabbá vállunk mi is. Ebben a helyzetben gyakran bántjuk meg a nekünk fontos embereket akiknek boldogsága, barátsága számunkra sokat vagy adott esetben „mindent” jelent. Ezt eredményezi a 21-század felgyorsult ritmusa és a fogyasztói társadalom mindenhatóságát hirdető globalista életszemlélet. A türelem a jóindulat hiánycikk lett, a fogyasztói és high-tech társadalom oltárán gyakran áldozzuk fel emberi kapcsolataink minőségét. Sutba dobjuk emberi értékeink legjavát, mindennap felér egy csatával. Ingerlékenyek, idegesek felszínesek, fölényesek és főleg lelketlenek vagyunk. Tehát ebben a világban gyakran lelki sebeket adunk és kapunk, kölcsönösen gyengítve egymás emberbe vetett hitét. Pedig mindenkiben ott ég a vágy jónak lenni. Ha megbántunk valakit, villámokat szórunk, vagy ha minket bántanak egyből érezzük:
- Megfagyott körülöttünk a levegő.
Az ilyen helyzetekből kialakulhat a kommunikáció időleges hiánya, súlyosabb esetben az örök-harag. Hajdan egymást tisztelő, szertő emberek, mély vagy nevetségesen pitiáner felszínes dolgokon összekülönböznek, és utálattal gondolnak egymásra. Ilyenkor gondoljunk az esthajnal csillagra, mindig van remény.
Itt ez a szó kéznél van: megbocsátás. A megbocsátás, vagy nemes lelkűség, felszabadít és megoldást kínál kapcsolataink rendbe hozására. Jézus kínjai között immár a keresztere feszítve így nyilvánult meg:
„Uram bocsáss meg nekik mert nem tudják mit cselekszenek”
Még itt is, ilyen állapotban is vagy éppen ezért, hitet tesz e szó ereje mellet. - Megbocsátás. Mi ennél sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, de ugyanúgy bízhatunk a szó erejében mint Jézus. Ha elég erősek vagyunk és gyakoroljuk a megbocsátás „kegyét” megtapasztalhatjuk a szó tényleges erejét. Visszakaphatjuk elveszettnek hit kapcsolatainkat és lélekben is erősebbé válhatunk. Azonban mi is kérhetünk bocsánatot másoktól elkövetett, hibáinkért, ez nem egyirányú utca.
Bátran oda mehetünk a megbántott személyhez: - Csak ennyit mondva szelíden, - Kérlek bocsáss meg tudom , hogy hibáztam!
Ilyenkor csoda történik, sebek forradnak be és mosoly varázsolódik az arcokra és meg nyugszik a lélek. Az ember büszkesége mégis csak nagy ritkán engedi meg, hogy éljünk a megbocsátás eszközével.. Ez azért van mert, részben tévedhetetlennek tartjuk magunkat, részben a büszkeségünk félre vezet bennünket. A megbocsátás annyi mint beismerni hibáinkat, ezért ennyire nehéz. Mégis csak ez a járható út, mert a megbocsátás a jó oldalunk energiája, kiszorítja a lelkünkben teret nyert sötét oldal árnyait. Jusson eszünkbe, a haragtartása ellop valamit az életünkből, ezen túl, még rossz érzést is kelt bennünk és soha be nem gyógyuló lelki sebet okoz. Karmánk pedig gyarapodik......
A spirituális, rejtett világ igazsága az energia a mindenség tehát Isten törvényein nyugszik. Lelki életünk analóg módon és fizikailag is ebbe az energia láncba tehát a nagy egészbe lép be az éppen rá a pillanatnyi fejlettségének megfelelő jellemző rezgés szinttel. Ugyanis, láthatatlan szálak kötnek össze bennünket a mindenség energia folyamával végső soron Istennel. Ezért mindenkor és minden időben módunkban áll Istenhez a mindenséghez szólni, és ha úgy adódik bűneinkre megbocsájtást kérni, mert aki önismeretében egoját legyőzve odáig jut, hogy felismeri hibáit tévedéseit azt Isten meghallgatja. Praktikusan ez azt jelent vagy helyesebben jelentheti, hogy a megbocsájtásnak lehet egy bizonyos karma oldó hatása is. Az azonban egészen bizonyos ha békülékenyek és megbocsájtóak vagyunk lelki és energetikai szempontból sokat tettünk mentális és fizikai egészségünk érdekében.
