Lélekjelenlét
Az ember tevékenysége megköveteli a dolgokra való mindenkori alapos odafigyelést. Vajon mennyire van ez így, a gyakorlatban és mi egyáltalán a jelentősége? Az ember mindig annak tulajdonit jelentőséget amit személyes sorsában fontosnak tart. Mennyire vagyunk képesek valóban felfogni mi is a fontos mi szolgálja feladataink maradéktalan végrehajtását és itt most nem a hétköznapi rutinos feladatainkra gondolok, feltétlenül bár ezek jó megoldásai vezetnek, vezethetnek egy sikerekben gazdag igényes lelkimargó kialakulásához. Amiről beszélni szeretnék az a lényeg és egyetlen fontos kérdésben csúcsosodik ki igazán ami így hangzik:
Mennyire vagyunk jelen saját életünkben?
Ez a kérdés a legmélyebb értelmében hordozza a spiritualitást, valamit amit legtöbb ember talán fel se fog vagy elsiklik felette és így meg se fogalmaz magában. Valójában azonban e kérdés jelentősége sokkal nagyobb annál mint azt gondolnánk. Sikeres megválaszolása az egész életünk valódi értelmét felfedheti, megvilágíthatja, mert életfeladatunk végrehajtásának rejtett záloga. De a legrosszabb esetben is az ahhoz vezető helyes út bejáratának kezdete lehet.
Jelenlét
Jelenlét szó a Magyar nyelv csodálatos és most is kifejezi a lényeget. Bontsuk ketté a szót: Jelen+lét
Jelen, jelentése: ott lenni valahol.
Lét jelentése: létezni.
Jelenlét jelentése: Egész valómmal, nem csak a testemmel az elmémmel vagyok jelen, hanem egész önvalómmal a lelkemmel ott lenni valahol ami így a létem jelenlevőségét, örömét fejezi ki ez pedig pontosan kifejezhető a jelenlét szó spirituális megfelelőjével ami így hangzik: Lélekjelenlét.
Már el is jutottunk a lényeghez az önmegvalósításához. Nagyon sokszor érezzük ha valami olyan tevékenységet folytatunk amit nem szeretünk mintha ott sem lennénk az eszünk, elménk, gondolataink egész máshol járnak, tevékenységünk felületessé, elnagyolttá válik a dolog érdektelenségbe fullad. A sors furcsa, de főleg karmikus okok miatt igazságos fintora az, hogy mára már emberek milliói, talán milliárdjai végzik ilyen örömmentes érzelmi állapotban mindennapi munkájukat egyéb teendőiket, vagy éppen így viszonyulnak embertársaikhoz sőt szerelmükhöz s élik le ilyetén akár az egész életüket. Ezért aztán az emberben felgyülemlik magával az élettel szembeni gyűlölet, elégedetlenség, kielégítetlenség még ha ezt mások előtt igyekszik is titkolni. Létre jön a negatív dolgok végtelen láncolata: Mindenben csak a rosszat látja. Egojának, mételye mérge, lassan szétárad egész lényében. Mindeközben éppen az ego nyomására saját büszkesége folyamatosan eredményeket követelne. Az embert ilyen állapotában sorra érik a kudarcok úgy érzi magát mint a sebes folyó által haszontalan hordalékként sodort gyökértelen fatörzs. Rábízza magát az élet sodrára, belenyugodva mindenbe, majd lesz minden ahogy lesz. Ennek végső eredménye nem lehet más minthogy találja helyét a világban és főleg nem érzi magát jól a saját bőrében. S hogy miért van ez így? Mert nincs lélek jelenlét.
Sajnos szokás azt gondolni, hogy a lélekjelenlétnek csak bizonyos vész helyzetekben van létjogosultsága és jelentősége Ez azonban súlyos tévedés s bizonyára azért alakult ki ez a vélemény a köztudatban mert az emberek azt gondolják a lélekjelenlét, cask külső “angyali” segítséggel jöhet létre, kivételes körülmények között. Bizonyára arra gondolnak, hogy például vészhelyzetben szinte maguk se tudják, hogy menekültek meg ki rántotta félre a kormányt a másodperc töredéke alatt egy végzetes autóbaleset elkerülése érdekében.
Kétségtelen a lélek a csődöt mondott test segítségére siet ilyen esetekben, hiszen nem várható el, hogy az elme totojázzon és így késlekedjen az életmentő parancs kiadásával. A léleknek nics szüksége elemzésre, hiszen Ő a biztos tudás maga, mert középen van Istennél. Lélek tehát haladéktalanul kiadja a parancsot és lám “csoda” történik.
A példa fényesen bizonyítja, hogy a lélek mindenkor és minden helyzetben jelen van bennünk hétköznapjainkban csak nem tudjuk megszólítani, mert nem tudjuk a nyelvét. Az ego tejhatalommal bír az emberek jelentős részében, de sokan vagyunk akik már tanuljuk a lélek nyelvét, saját lényünk lényegét.
A lélek, életre hívása és jelenlevőségének mértéke életünkben azt mutatja mennyire vagyunk boldogok úgy is mondhatnám mennyire vagyunk önmagunk. Álljon itt most egy idézet egy tiszta forrástól Sri Mataji-tól:
Az igazság az, hogy ti a tiszta lélek vagytok
Nem vagytok a test
Nem vagytok az elme
Nem vagytok az értelem
Nem vagytok az érzelmek, hanem......
Ti tiszta lélek vagytok!
Ezek a mondatok a végső igazságot fejezik ki. Ide most egy kis magyarázat illik. Szűkséges.
Az ember alapvetően akkor esett ki az Isteni kegyből és sodorta magát végzetesen, rossz sorsa irányába amikor kételkedett az Isteni rend igazságosságában és megkérdőjelezte azt.Ez valamilyen szinten érthető és szükséges is volt, hisz így kivételnéikül mindenkinek végig kell járni a nagy útat a megtisztulás útját. Bűneinkért fizetnünk kell, hogy kínnal keservvel, száz halállal és minden más tapasztalással kimossuk magunkból az énünk szülte hamis világkép minden nyomát. Azonban az ego legyőzése nem az ego halálát jelenti, ugyanis az egongra szükségünk van. Általa tanulhatunk az egonk sokkal inkább a barátunk mint az ellenségünk, csak tudnunk kell a helyén kezelni. Hiszen az egonk nélkül spirituális értelemben de a józan ész alapján is nem vagyunk teljesek.
A spirituális ébredésnek tévedhetetlen ideje van az egyén életében. A rezonancia törvénye ezt egy bizonyos fejlődési szakaszban elengedhetetlenül kikényszeríti. Ennek egyik biztos jele, igény a saját lelkünk megismerésére, állandó jelenlétére.
Mint a sivatag közepén az eltévedt szomjas vándor akinek hiányzik az éltető víz és kínjai növekedésével bármit megtenne egy pohár vízért, úgy kiállt az ember is a saját lelke után öntudatra ébredése idején.
Az emberiségre elkerülhetetlenül ráköszöntött az ébredés ideje.
A fenti mondat nem csak szavakból áll, hanem tény. Egyre többen és többen keresgélnek valamit a legtöbben szinte megszállott fanatizmussal vetik magukat az okkultizmus valamennyi ágába és végül a sok kudarc után rálelnek saját lelkükre. Vigyázzat ez még véletlenül sem összetévesztendő az egoval.
A probléma abban ál, hogy az emberek nehezen hiszik el a lélek mindenhatóságát az egoval szembe. Ugyanis a lélek nem bizonygatja mindennap jelentőségét, hanem hagyja, hogy az ember saját kárán tanuljon, mert nagyon jól tudja a tudás legbiztosabb módja a tapasztalás, más szóval a beavatás. Ha megégetem a kezem még egyszer nem nyúlok a tűzbe. Mindezek ellenére vagy éppen ezért a lélek mégis üzen nekünk, sugalmaz vagy felerősíti lelkiismeretünk szavát.. S idő múltával lassan az ember rájön él benne egy bölcs akire érdemes odafigyelni tanácsait meghallani, megfogadni és eszerint élni.
Ugyanis mikor az ember megtagadja egoját és megszóítja lelkét az partnerré válik és válaszol neki, jelen lévővé válik és létre jön a lélekjelenlét.
Ettől kezdve az ember életének minősége ha nem is sebtiben, de szépen fokozatosan javulni kezd. A lélek bölcsessége, határtalanságában, végtelenségében és időtlenségében rejlik. Nincs olyan probléma amire a lélek ne tudná a választ. Ha életünkben teret nyer a lélek a fakó színek helyett felragyog a fény. Életünk történéseiben megkezdődik a nagy változás a nagy beavatás az arany csinálás az alkimia.
A lélek nem öl és nem háborúzik : Lelki béke
A lélek nyugodt tudása birtokában: Lelki nyugalom
A lélek nem zsugori és nem anyagias: Nagylelkűség
S végül ha lelkünkre hallgatunk létre jön a Lélekjelenlét
Lelkünk jelenléte az életünkben, tehát teljes mértékben megváltoztatja az életünket, természetessen az ego nem adja könnyen birodalmát megszerzett javait. De akik elmodhatják magukról, hogy minden nehézség ellenére hallgattak lelkük szavára, azok pontosan tudják, tudjuk hogy az ennek nyomán beállt kedvező változások saját és környezetük életében tanulságtételként szolgálhatnak mások számára is. Mivel ezek a változások kiemelik, felemelik behangolják alkalmassá teszik az embert, hogy egy sajátos boldog harmóniában éljen önmagával a természettel. Isten törvényeivel.
Hogyan működik mindez ????
A lélek sokszor felszólítja az embert bizonyos magatartásformák, vagy életforma feladására. Figyeljünk oda rá! Ezek a változások úgy tűnik elsőre nagyon nehezek….
Nézzünk egy példát Mindannyian bemegyünk dolgozni, a darálóba sokan lélektelenül s a lélek csak legyint és azt mondja:
Ugyan Te mit keresel itt? Hisz nem azt csinálod amit szeretnél?
Hamar készen vagyunk a válasszal: Meg kell élni valahogy. Az talán eszünk be se jut, hogy a lélek egyszer és először már valamikor, valahol talán nem is ebben az életünkben és azóta is számtalanszor feltette ugyan ezt a kérdést s akkor is mindig készen voltunk a magyarázattal. Megtagadtuk öt s most engedetlenségünkben összeszedett karmánkat, dolgozzuk le és nyögjük. Tudjuk, hogy a léleknek igaza van, de nem merünk hallgatni rá, mert félünk……
Mindenkiben van valami, készség Isten áldotta tehetség valami fogékonyság valamire, ez az amit tennie kell, kellene, mert erre született. A lélek erre szólít fel. Van aki ügyes eladó, kereskedő lenne, de kisiklott az élete mert egy konyhán fillérekért mosogat stb. A mai világ globalista, rideg pénzemberei ügyes taktikával pont a lélektől igyekeznek megfosztani mindenkit,és táplálni a félelmet, hogy azt tehessék az emberekkel amit csak akarnak a biorobot szintjére lealacsonyítva őket. Elvenni a hitüket, lelküket így kiirtva spirituális gyökereiket. Tudják nagyon jól, hogy az öntudatára ébredt ember a lélek embere, soha nem válik bábuvá. Ezért aztán elárasztják a sajtot és a médiát, olcsó és lélektelen maszlaggal.
Azonban a lélek figyel, jelen van és virraszt, mert ránk 21. századi emberekre köszöntött a hajnal a spirituális ébredés a vízöntő korszaka.
Minden valamire való igaz értékeken nyugvó tan, nézet, vallás eszmerendszer, legyen az teológia vagy mély filozófia vagy bármi más egyéb irányzat egyszer eljut és kiemelten hangsúlyozza:
A lélek az emberben az isteni jelenlét minden más csak ezután következhet.