Megszületni erre a világra

A mostani témám, hosszabb lélegzetű nehéz olvasmány és arra kérlek, kedves olvasom, soraimat ne fogadd el feltétel nélkül, de nem azért, mert fantáziám gyümölcse lenne. Spirituális ember lévén, ilyent sohasem tennék és nem is tehetnék. Nagyon hosszú ideje foglalkozom ezoterikával, ezen belül a lelki oldallal és magam is tanulóként a viszonylagos mértékű, de valós megértés állapotában vagyok, hiszen a fejlődés soha nem állhat meg. Planétánkon spirituális ébredés zajlik.  A Magyar a mag-népe és ebbéli volta miatt, fontos szerepe van. Ehhez szeretnék én hozzájárulni, ezért az alábbi írásom egy olyan összegezése az ember, lényegének, ami reményeim szerint „gondolatokat” ébreszt, mindenkiben saját életét és távolba mutatóan az egészt illetően. Bennsőséges hangnemben írtam, talán így jobban nyomot hagy a szívekben. Olyan írás amitől szándékom szerint megáll majd az eszed. Amely írást mindenkinek magának a saját módján kell befogadni, megemészteni, kiegészíteni, vagy elvetni. Tegye ezt, mindenki belátása szerint………

Létezésünk, csodája benne emberi mivoltunk mindannyiunk közös öröksége. Mégis talán kevesen vannak, akik ezt az örökséget méltón kezelik, s még kevesebben azok, akik a születés szakralitását, miértjét, célját, misztikájának titkait ismerik, vagy egyáltalán kíváncsiak erre. Az ember mindig az önmagával való szembenézéstől fél a legjobban, mert mindennél jobban retteg attól, hogy lelepleződik és kiderül milyen is ő valójában, ez minden félelmünk gyökere. A haláltól is azért fél az ember, egyéb okok mellett, mert ott „esetleg” megítélés alá esik és fény derülhet sötét oldalára…….

*

Az ember szorosan vett anyagi, fizikai teste csupán része komplex egészének, határai jóval kiterjedtebbek minden tekintetben ezen a látható anyagi háromdimenziós minőségen. Kizárólag, spirituális intelligencia a tudat fejlettsége határozza meg, hogy ebből pillanatnyilag jelen állapotában ki, mennyit ért és tapasztal meg. Itt élünk ezen a planétán, amit Isten nekünk készített és adott, s mikor „rájött,” hogy ettünk a tiltott gyümölcsből megnyilatkozott mondván:

„Tiétek a tudásom. Sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a Földet!”

Hosszabb rövidebb idővel ezelőtt valamikor megszülettünk. Sokak szemében ez egyszerű biológiai tény akár a halál. Azonban, meghalni vagy megszületni erre a világra korán sem a véletlen műve és nem is egyszerű biológia, sokkal több annál. A születést, annak okait, célját ezen keresztül az élet értelmét csak úgy érthetjük meg, ha a fizikai testet és az ember szellemi részeit, külön vesszük a magyarázat és a megértés kedvéért. Az ember maga az ATYA, a SZENTLÉLEK és a FIÚ hármas egysége, magában foglalva ennek egyidőbeli mindhárom minőségét. Mindennek a lényegét eddigi ismereteim alapján így tudom összefoglalni.

A FIÚ

Első szint:

A hétköznapi értelemben vett ember, pontosabban ma már jellemzően a tudatát, isteni tudását vesztett ember, a felejtés állapotában vajmi keveset tud valódi lényéről és annak fentebb említett háromszintű voltáról, mivel azonban egykor fogyasztott a tudás fájáról ezért, ha el is felejtette lényegét emlékeiben mélyen eltemetve birtokolja azt. Tudása azonban mélyhűtött techalott állapotában a karma kerekei között őrlődve ébredés hiányában, lassan szétmorzsolódhat. Az ember anyagi teste ugyan tökéletes, de „csak” forma és egy névnek nevezett címke áll rajta. Legtöbb ember tudata jelen állapotában kizárólagosan ezzel a formával így a mulandósággal azonosítja magát és így is él. Anyagi javakat hajszol, felél, ha kell öl, eszik, iszik, alszik, szeretkezik, kiszolgálja, szolgálja, testét valamit dolgozgat és mindez élete kizárólagos célja. Az anyagra fokuszál, tudata felfelé zárt, akárcsak mintha valami állat volna.

Vajon az ISTEN olyan ostoba lenne, hogy létre hozz egy olyan teremtményt, ráadásul a sajátképmására teremtve, aki azután saját maga az élet és saját otthona ellenségévé és elpusztítójává válik? Ez lenne az élet célja? Ezt senki nem gondolhatja komolyan.

Az életben Isten szándéka szerint mindennek helye és célja van. Az embernek, ezért feltétlen joga és kötelessége, hogy meg kell teremtenie érzelmi, környezeti és pénzbeli komfortzónáját, de ez soha nem mehet mások rovására. Ezen túlmenően azonban kizárólag tanulni, okulni, tapasztalni ezen keresztűl megérteni jövünk ide. A tananyag célja visszaemlékezni, saját magunk eredeti voltára. Egy csepp vagyunk és vissza kell térnünk a tengerbe, velünk minden ezért történik.

Kedves olvasó, Isten zseniális, benne művében a teremtésben REND uralkodik. Isten ezt a rendet tartja fenn és szolgálja. Ez alól semmi és senki nem lehet kivétel. Ezért például az emberi test is felsőbb értelmezés szerint egy rendben lévő tökéletes eszköz, egy szerszám, egy burok, mint egy autónak a karosszériája, vagy mint egy ruha. Fizikai szintünk nem több ennél. Alkotóelemeink analóg módon megegyeznek  a Földanya testét alkotó négy elemmel, alapvetően azért mégis vízbázisúk vagyunk, mert az ember akár csak bolygónk 75 % - ka  vízből áll. Az ember biológiai érzékszervei, továbbá, szíve, agya, feje, válla, törzse, keze, lába, stb, de még  „láthatatlan” csakrái is, azokat a funkcióit hívatottak biztosítani, fizikai szinten, ami az emberre hárul a tapasztalati úton a 3 dimenziós Földi létezésében. Az állatoktól eltérően, mivel ők ösztöneik által vezéreltek és teljesen lezártak nincs én tudatuk, bennünk emberekben van egy plusz szellemi szinten, ami egy más aspektusból a legfelsőbb kozmikus spirituális értelmezés szerint szemlélve látható csak:

Az emberi test Földi életünkben egy szentély, ha úgy tetszik templom e katedrális neve: Szentháromság.

 Ezt a templomot, fizikai szinten ápoltan tisztán, rendben kell tartani. Szellemi, kozmikus szinten pedig  csak Atyai minőségünk tarthatja fenn méltóságban.

A SZENTLÉLEK

Második szint:

A lélek. A Szentháromság második szintje és magába foglalja az ember auretikus testeit, és ezen a viszonyon keresztül tulajdonképpen a fizikai testét is, mivel az aura kiterjedése jóval túlnyúlik a test határain ezért a valóságban testünk auránkban  „ázik” vagy ha úgy jobban tetszik auránkba „záródik,” ezért sok spirituális tanító lélekruhának is nevezi ezt a második  lelki szintet. A lélek pontos helye, ma még talán nem is ismeretes, de az biztos, hogy egy bennünk, „rajtunk” lévő tároló egység, az a részünk, amely finom energia képében tárol minden velünk kapcsolatos információt, összes valaha megtett cselekedetünket és gondolatunkat is beleértve, kisebb léptékben ugyan, de egy mini, Akashakrónika.  Adattároló, aminek kapacitása reinkarnációkon átívelően egy Eon ami kb: 26 000 év. A lélek rengeteg funkciót lát el.

Az emberi agy nem úgy és azért gondolkodik, ahogy arról általánosan napjainkban vélekedünk, hiszen egy alacsonyabb fizikai szint nem tud egy magasabb szellemit, jelesül gondolatot létrehozni a rezgésszint a rezgés nagy különbsége miatt ez lehetetlen, márpedig az agy fizikai szervünk. Mindehhez kell valami más is. Erre egyébként már rá jött az ember, mint spirituális lény, sőt mint tudós a tudomány embere is. A lélek tölti be a magasabb vibráción rezgő információt a szellemit a karmával terhelt élet programot, vagy ha úgy tetszik sorsot az agyba, így képessé téve a gondolkodásra mintegy üzembe helyezve, behangolva, felhangolva azt a születésünkkor halálunkkor pedig kiüríti agyunkat/ életfilm lejátszása./ Az agyunk ezután behangolódás után, ami egyébként lassú évekig tartó folyamat, természetesen az élettervben, tehát alapprogramunkban meghatározott kötöttségek ellenére, azonkívül teljes „alkotói” szabadságot élvez, és bármit kitalálhat nekünk, hiszen ő a dualitásunk fizikai székhelye. Az alapprogramot azonban bár számunkra nem nyilvánvalóan, de mindig észben tartja. Az agyunk azonban csak egy eszköz, és aki vele azonosítja, önmagát nagyon távol jár a valóságtól. Az agyadat képes vagy megfigyelni, és felülbírálni, a megfigyelt és megfigyelő sohasem lehet egy és ugyanaz, ez ugyanis két valóság.

Te a teremtő világszellem, vagy. Te, vagy aki vagy! Az agy pedig agy!

Egyszerű példa ennek igazolására: Munkádba temetkezel, végzed a dolgod, agyad váratlanul bejelentkezik, küld neked egy parancsot mondván éhes a test enni kell. És erre TE mit mondasz, maradj nyugodtan, most nem érek rá, majd ha végeztem eszem, várj húsz percet! Erre mit csinál az agy ? Vár, mert meg állítottad, felülbíráltad, de ő furcsa jószág azonnal kitalál neked valami mást, nem hagy békén. Állítsd meg az agyadat, gyakorolj felette felügyeletet, amikor csak teheted, ha hülyeségeket tár eléd például: pletykák, politika, vagy hülye tévéműsorok megtekintésének javaslata képében mond neki!:

Ha csak ezt tudod, állj, nem vagyok rád kíváncsi!

Agyad álladóban zakatol, ha megfigyeled tetten érheted, hogy vagy a múltban vagy jövőben agyal, de a jelenben szinte soha. Csak akkor láthatsz a szó valódi értelmében és léphetsz be a jelenbe és élhetsz, érezhetsz igazán, ha megállítod az agyadat! Itt kezdődik a tudatosság. Ne te szolgáld, az agyad az szolgáljon téged ehhez minden hatalmad meg van, mert az agy anyagi eszközöd és TE az elméd felett állsz! A lélek erre tanít téged. Ő képes a negyedik, vagy e fölötti dimenziókba hatolni egy más nézőpontból súg neked, tudása biztos.

Az ATYA

Harmadik szint:

Ez a részünk, a Szentháromság csúcsa igazi eredeti önvalónk. Tudomása van mindenről ami valaha megtörtént velünk leszületéseinkről, halálunk időpontjairól, mindenkori genetikánkról és életfeladatunkról, mert minden létező az egyben foglaltatik.

A lélek végső soron az Atyától kapja meg az aktuális éppen a Fiú által „kialkudott” és jóváhagyott kész életprogramot, amiről már fentebb szó volt. Hétköznapi életünkben nagyon nehéz manapság kapcsolatba kerülni ezzel az Atyai részünkkel tudatunk elhangolódása miatt, mivel nem tudjuk a vevő antennáinkat a jó irányba állítani. Nagyon sokan próbálják ezt megtenni, igaznak gondolt imával, templomba járással, vallási vagy más szellemi gyakorlatokkal szekták tagjaiként stb. Bizonyos hasonlattal éve az emberek nyugatra, mennek a napfelkeltét keresve, mert nem tudják, hogy az keleten kell fel, irányt tévesztettek. Rajtuk, saját határaikon kívül keresnek. Ha valakinek a tudata képes kiemelkedni a hétköznapi, anyagi jelene szűkre szabott korlátai közül, akkor tudhatjuk, hogy tudata átlépett bizonyos spirituális dimenziókon. Tudata kitágult és jeleket fog a Föld háromdimenziós kiterjedésén kívül érzékelhető negyedik dimenziós információs mezőből, amely természetesen önmagában az egészben található, tehát az illető már rendelkezik egy felsőbb nézőponttal: Atyai, tehát Isteni minőséggel.

Az embereknek látniuk, érteniük kellene: Isten életben, halálban tudati vagy éterikus energia formájában, teremtési képességünkben, akár mindezekbe együtt, de mindig velünk van. Ha bent, magukban tudatunk megvilágosodik, kint is mindent megértünk. A megvilágosodás útján ugyanis nem lehet kintről befelé mintegy fordítva haladni, mert, ez nem vezet sehová. Kint eltévedünk, ezért nem találják a tudósok számtalan dolog magyarázatát. Ők, is mint mi csak okozatot vizsgálnak az ős ok, tehát Isten megértése nélkül. Létezésünk alapvető lényege, pedig éppen itt van, nincs eldugva, mégis csak nagyon kevesen lelnek rá. Tudom racionálisan mindezt nagyon nehéz meghatározni. Jézus így fogalmazta meg:

„Én és az Atyám egyek vagyunk.”

Sőt Jézus nyomatékosítja mindezt, amikor azt mondja:

Isten nem lakozik kézzel csinált templomokban, bennetek van.”

Ez tehát az „ember” legmagasabb elérhető és megtapasztalható, tudatossági foka messze túl az anyagon, tökéletes isteni rész, teremtő és isteni minőség, őrök és elpusztíthatatlan. Ha felfogod, a benned lévő isteni minőséget, jelentőségét a megértés állapotába jutsz. Ennek a megértésnek az okán bontható le például karmánk. Jézus ehhez útmutatást ad, nem szó szerint idézve: Ne tedd azt mással, sem tettel sem gondolattal, amit nem szeretnél, hogy mások veled tegyenek.

Isten senkit nem bánt, és nem ítél. Isten fény. Sokan meg kérdezik ki látta Istent? Embertestvérem, mi mindannyian naponta látjuk Istent, mert az mindenben megnyilvánul. Amikor tükörbe nézel, ha esik az eső, ha fúj a szél, a fű a réten a fák, a kövek a felhők egy őzike a virág illata, mindez Isten csak nem veszed észre.

Leginkább az Atyai minőségedet a testben a 999 Hz - en rezgő koronacsakra képviseli itt és a szívcsakra rezgésében érhető tetten, ami szellemi szinten agyad gondolatainak megállítása után keletkezett csendben vagy tudatos létezésedben tapintható, érzelmi szinteden pedig a hétköznapokban egy más minőségű figyelem fenntartása közben, aminek a kiindulási és egyben közép és végpontja a szeretet. 

Első szintű történések és minőség a születéskor

Az emberi test élete a fogantatás időpontjától kezdődik ennek első fázisa tehát az, az idő, amit a magzat az anyaméhben tölt a biológiai óra szerint ez optimális esetben pontosan 9 hónapig tart. Ez alatt az idő alatt minden test kap érzékszerveket és egy bizonyos mértékű biológiai életenergiát, ami a test élethez való funkcióit biztosítja. Ez az energia az úgynevezett origó, energia. Az origó energia mértéke csak akkor 100 %-kos ha a születés megindulása és fogantatás között eltelt időtartam percre pontosan 9 hónap. Amennyiben a szülés ettől az időtől eltér, az újszülött origó energiája egyenes arányban csökken az időkülönbség százalékban kifejezett mértékével. Ez példának okáért azt jelenti, hogy egy 8 hónapra született kisember mintegy kb : 92% - kos életenergiával rendelkezik az optimálishoz képest. Mielőtt bárki pánikba esne, babája miatt el kell mondani, hogy jelenleg a Föld populációja, tehát a közel 7 milliárd ember csak kb 2-3 % -ka születik a kellő időben tehát a teremtésben kódolt 100%-kos életenergiával mindez az emberiség kollektív tudatszintjének és karmájának minőségével áll összefüggésben. A születendő test normál esetben a biológia törvényei és szülei genetikai kódjai alapján optimálisan fejlődik és gyarapodik. Kivételt képez, ha az anya – magzat viszony valamilyen fizikai szintre ható karmával terhelt. A gyermek az anyaméhben, kezdetben paradicsomi körülményeket élvez, teljes ellátással. Idővel azonban egyre kevesebb, helye lesz és végül az anya szervezete egy szűk csatornába kényszerit őt és megszüli erre a világra. Természetesen mindez nagyon rövid lényegre törő megfogalmazása a születés csodájának. A születés a baba számára egyfajta küzdelem,  hiszen nem csak az anya, de legalább annyira ő is aktív közreműködője.  Ha születés közben a magzatot jelentős trauma éri, az bevésődik, energia mezőjébe s élete folyamán erre tudatalattija visszaemlékezik ennek jellemző életre gyakorolt, utóhatása például az, hogy akik könnyen és gyorsan áthaladtak a szülőcsatornán, életükben könnyebben, gyorsabban, rugalmasabban tudnak dönteni és felülemelkedni gondjaikon míg, akik nehezebben születtek későbbi döntéseik is vontatóbbak, könnyebben ragadnak hosszabb időre nehezebb élethelyzetekbe s természetesen ez sem véletlen.

Második szintű történések és minőség.

A lélek a születés folyamán veszi birtokba a testet, ez általában a szülés megindulásakor következik be, ilyenkor a test megszentelődik a szó kozmikus értelmében és szenthellyé, a Szentlélek igazi templommá válik. A teremtés angyalai ilyenkor kötik hozzá egy „ezüstenergia szállal” a testhez, a lelket, amelyet az ezután már csak a halál beálltával az azt követő  3 - 7 -42 nap eltelte után tud véglegesen elhagyni. Minden esetben ez az energia szál fixen, de mégis rugalmasan kötött a testhez, a klinikai halál állapotában ép úgy, mint meditációban, vagy transzcendens testelhagyási élmény közben, esetleg bűncselekmény áldozatánál, mert ezt az életfonalat normál esetben csak erre hivatott angyal tudja elvágni az életprogram lejártakor, de még öngyilkosság esetén is. Kivételt képezhetnek, a háborús tömegpusztító fegyverek által bekövetkezett vagy egyes tömegkatasztrófában előforduló halálnemek esetei. Itt kollektív, karmikus okok miatt, „tömegesen fogy ki a vetítőből a film” azaz lejárnak az élet programok, beteljesedik a sors.

De maradjunk a születésnél. Születéskor a lélek mindig azt a konkrét születendő testet keresi, ami adottságaiban, ok és okozati összefüggések kötöttségek és minden más tekintetben megfelel az életprogram lejátszásához és az életfeladat végrehajtásához és ezáltal kijelöltetett, tehát a lélek mindig előre meghatározott pontos címre megy, hogy így fejezzem ki magam. S természetesen nem jön üres kézzel, magával hozza az összes „szellemi” Fiúi minőséget, mint már fentebb említettem betölti az agyba a magával hozott életprogramot. Eddig a pillanatig az agy ugyanis csupán a vegetatív idegrendszer irányítására volt képes, ettől az alkímiai pillanattól kezdve azonban rendelkezik a Fiú spirituális minőségével, idővel képessé téve őt, az „én vagyok” felfogására. Ott tartottunk, hogy a lélek tehát betölti az életprogramot, amely tartalmazza a karmikus kötöttségeinket, de egyben egyfajta tiszta lapot és döntési szabadságot is biztosit, vigyázva arra, hogy előző életeinkre kellő vastagságú fátylat borítson. Annyi információt, energiát, és készséget tölt be amennyi életfeladatunk végre hajtásához szükségeltetik, nyitva hagyva a fejlődés és a tanulás lehetőségét.

Utoljára hagytam a lélek legfontosabb teendőét: Amely nem más, mint megtölteni fénnyel a testet, üzembe helyezni, ilyenkor ragyog fel a szemünk. A lélek felruházza a Fiút az addig elért tudati energiával, valós spirituális tudással igaz ennek mértéke még részleges ami azonban adott emberben élete folyamán egészen nyilvánvaló vagy kevésbé nyilvánvalóan, de mindenképpen használatra készen áll és biztosítja a kellő mértékű tudatosságot, isteni minőséget, megértést a dolgok mögé látás képességét. Ez az például többek között, ami az életben valamikor esetleg kivételes spontán képességeket eredményezhet, úgymint, auralátás, gyógyítás, de ettől eltekintve is mindenképpen bölcsebbé egészebbé teszi az embert. Mindezt a lélek az előző életekben elért bizonyítványunk alapján és pláne okán teszi.

Kis gyermekkorban kb 4-5-6 éves koráig lélek irányítása alatt, de isteni minőségében  leledzik az ember – gyermek. Semmitől nem fél, nem ítél, nem aggódik. Lévén nyitva a harmadik szeme a maga természetességében fogad el mindent és mindenkit a mostban, a jelenben létezik, tudata számára nem létezik, tegnap és holnap. Ezért mondja azt Jézus:

„Legyetek olyanok, mint a gyermekek!”

De mi felnőttek a Jézusi tiltás ellenére alaposan kitanítjuk, megneveljük, megvédjük, gyermekeinket, ahogy ezt szüleink velünk is tették, ennek következménye, hogy elvesztjük léleklátásunkat isteni minőségünket becsukódik, a harmadik szemünk, megtanulunk félni, felejteni kezdünk és megszületik az ego. Az ego végzetes tévedése, hogy jellemében felülemelkedik Istenen és mindenhatónak kiáltja ki és képzeli magát. A lélek az ego születésekor, bölcsen a háttérbe húzódik, s végignézi „fejlődésünket,” mint már annyiszor tette azt. Tehát a háttérben ugyan, de mindig jelen marad bennünk. Végig nézi, hogy mit kezdünk magunkkal és érzi, hogy általában egyre több és több terhet, szemetet, rakunk a rá azaz lélekruhánkba. S hogy agyunk, értéktelen információkra figyel és fogad és szinte vég nélkül ilyeneket értékel, ítél, és elemez. S hogy életerőnket, haszontalan dolgok hajszolására fordítjuk. A lélek ilyenkor és javarészt abban az esetben, ha már nagyon eltértünk az élettervünktől, tehát adott szavunktól figyelmeztetés gyanánt betegségeket generál a fizikai testben. Ez a lélek kiáltása:

EMBER, MIT CSINÁLSZ? LETÉRTÉL A JÓ ÚTRÓL!

Az ember életprogramjában általában a ténylegesen  elszenvedett betegségek, mindössze csak 10% -ka előre betervezett és ez semmi módon nem elekrülhető, az ezen felüli mértéket magunk szedjük össze, mi hozzuk létre, helytelen gondolati energiával például aggódással, félelemmel, gonoszsággal, önzéssel stb. A megnyilvánult betegség csak okozat ez a lélek nyelve. Az ok mi vagyunk.

A lélek képviseli a jó oldalt az ego és gyakran a Sátán vagy valamilyen démoni sugallat ellenében. Hétköznapjainkba, lelkünket nevezzük lelkiismeretnek. A lélek tehát szemléli és rögzíti, életünk folyamán minden rezdülésünket, és biztosítja a dualitást a döntési szabadságunkat.

A libikóka egyik oldalán a lélek a másik oldalán az ego, és gyakran, valamilyen ránk ható gonosz erő, mi azaz a FIÚ pedig középen a döntési szabadságunkkal, ami egyben isteni minőségünk.

A képlet tehát ez. A befelé figyelő ember minden fontos döntésénél hallja a lélek súgását, amikor az még fájdalmában nem kiállt, hanem szelíden szól, hozzánk. Bizonyára Te is hallottad már ezt a belső hangot: Ezt ne tedd, vagy éppen tedd! Minél tudatosabb valaki, annál, jobban képes, meghallani és hallgatni e okos szóra. Magyarul ezt így fogalmazzuk meg: Ne az eszedre a szívedre hallgass!

Harmadik szintű történések.

Ahhoz, hogy egy ember megszülessen előbb meg kell halnia, s hogy meghalhasson ahhoz meg kell születnie. Történetünk a harmadik az Atyai szinten itt kezdődik. Az ember konkrét fizikai halála 7 másodperc alatt következik be. A halálhoz vezető út, a haldoklás, azonban a karma a lelki terhek, a félelem, minősége és mennyisége függvényében kialakult betegségek természete miatt, akár évekig is tarthat. Az egész életünk összes tapasztalata adott esetben egy fájdalmas életút, egy hosszú haláltusa megélésekor mindenkiben, felmerül a kérdés: Ezt a sok szenvedést ki és miért méri ránk? Hogy ezt megértsük, újra idekívánkozik Jézus kinyilatkoztatása:

„Én és az Atyám egyek vagyunk.”

Nos, kedves olvasó, embertestvérem, minden csapás jó és rossz dolog, ami veled történik, a Te elrendelésére kívánságodra, Isteni minőséged szerint történik, mert a bennünk lévő Isten minősége megegyezik Égi Atyánkéval, mert a kettő egy és ugyanaz, ezért van az, hogy Isten nem becsapható és tudomása nélkül semmi nem történik és nem is történhet. Tudom sokaknak most megállt az agya: Még hogy én okozom a saját szenvedésem?

Íme, Alfa és Omega kezdet és vég:

Mi történik a halál után?

A meghalt ember, fizikai teste azonnal bomlani, rohadni kezd. Lélekruhája, levet néhányat rétegeiből, ami azonban a lényeg a Fiú tudati szintje a lélek és az Atyai szintet magába foglaló éterikus energia testek, egyénektől függően más-más idő elteltével belépnek a negyedik dimenzióba az asztrálsíkba elhagyva a szorosan vett 3 dimenziós Földi  fizikai szintet és bevonzódnak a rezonancia törvénye szerint erre a másik létsíkra. Az asztrálismező több létsíkot foglal magába. A második szint például, amit mi úgy nevezünk pokol, de egy normál fejlettségű „ember” általában a 3. - 4. szintre vonzódik be. Az ötödik szint, amit a romaiak Elysium mezőnek neveztek, a keletiek édennek vagy paradicsomnak az ez feletti mezők emberi aggyal nem igazán magyarázhatóak, mivel nincs, nem létezik idő stb…

Ott tartottunk, hogy „emberünk” bevonzódik egy létsíkra: S ott a benne lévő isteni aspektus megnyilvánul neki. S a Fiú ránéz Atyjára és felismeri magában őt. Ez azért lehetséges, mert az életében meglévő agy vagy az ego diktálta dualitás megszűnik, hiszen már nincs ego mivel az csak az emberi agy tudatmódosító szüleménye.  A FIÚ tekintetét nem homályosítja el az anyag csillogása, az a sok szemét, káros információ, amit életében elméjébe, magához vett. Tehát semmi, nincs vele, és mégis minden, mert tudatánál tehát Atyjánál van. Emberünk a napnál világosabban látja, ebben a felsőbb aspektusban, életében elkövetett hibáit és nemcsak, hogy látja, de érzi és valamilyen formában tulajdonképpen újra „átéli” mindazt, amit másokkal tett, hiszen a lélek mindent rögzített. Isten panoráma mozija bekapcsolt üzemmódra vált és megmutatja a Fiúnak, mit kellet volna tennie az eredeti életfeladata tehát saját vállalása szerint. A Fiú érzi leélt élete és eredeti terve szerinti a kettő közötti éles különbséget, és Atyjával, azaz isteni részével megbeszéli egész leélt életét és új élettervet készít, mivel bizonyítványán javítani szeretne. Ez azonban ő vagyis a FIÚ kizárólagos döntése, igaz Atyja szigorú pillantása előtt. Isten azonban a közhiedelemmel ellentétben senkit nem ítél sem el, sem meg.

Az élettervünkbe, mindent a legaprólékosabban beleszövünk, anyagi és életkörülményeinket, szerelmet, házasságot, barátságot, stb mindent beleértve, ilyenkor hozzuk létre sorsunkat. Mindez manapság általánosan 93 százalékos kötöttséget jelent és 7 százalékos sorskérdésekben lévő döntési szabadságot, ez azért van így mert, hibáink okán karmikus kötéseink egyre kiterjedtebbek szinte gúzsba kötnek bennünket. Élettervünk megalkotásánál mindazok a lelkek is ott vannak velünk, és bele terveznek a sorsunkba közös megegyezés alapján, akikkel majd leendő életünkben előző életeink adóssága okán vagy fejlődésünk biztosítása érdekében találkozni fogunk, függetlenül attól, hogy éppen akkor élnek vagy holtak, hiszen Isteni részük nekik is állandó és dimenziók feletti, végső soron mindenki egy. A karmikus adósságaink általában bizonyos körön belül keletkeznek és csak ott is oldhatóak fel, ezért gyakori a családon belüli leszületés a szerepcsere. Idővel az apából, a fia lesz, a felségből a férj… így rendezzük egymással szembeni adóságainkat, könnyítjük meg lélek ruhánkat. Emlékszel?:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” /Jézus/

A különböző létsíkoknak a halálban ami a másik létformánk egyben és az ott eltöltött időnek, azért van egyrészt értelme, mert hasonlót a hasonlóhoz, tehát szellemi szinten az elv hasonló a hagyományos általános iskolákban alkalmazott módszerekhez az elsősök, nem tanulnak a nyolcadikasokkal. Az alacsonyabb létsíkon tanulóknak még más durvább jellegű a tananyaguk, és a belátásuk - fejlődésük ezt követeli. Ezért egy magasabb tudati állapotban lévő embernek, leszületve általában csupán minimális vagy semmi esélye sincs alantas körök vonzásába kerülni, mivel élettervét is egy magasabb rezgés szinten készítette, tehát megértése előre haladottabb, finomabb állapotban van, kivételek mindig akadhatnak, hiszen mint tudjuk, az ördög nem alszik. A közteslétben tehát, ezért vagyunk ily módon elválasztva, mert Isten javadalmaz, mindenki annyi lelkiteret cipel, amennyit csinált magának és ily módon megérdemel. Másrészt, itt van időnk és módunk életterv készítése mellett megszületendő testünkre várakozni és egyáltalán nem mindegy, hogy azt milyen helyen, környezetben tesszük. A pokol például alacsony rezgésű, durva hely, tele gyilkosokkal, erőszakos alacsony rezgésű emberekkel.  Az ő karmájuk még nyilván tartalmazza az egymás közötti leszámolást, ami példának okáért, így nézhet ki: „Te megöltél tegnap én, ezért megöllek holnap ebben a vonatkozásban karmánk a nullára fut, megélem milyen az meggyilkoltnak lenni mindezt a fájdalmat, ha arra a belátásra jutok, hogy többet nem ölök, mert ez mindenkinek fáj egy felsőbb osztályba léphetek, ha nem értem meg az "idők végezetéig" tovább gyilkoljuk  egymást.

A leírt történések, mind az Atya tehát, az isteni minőségünk ellenőrzése alatt, a rend törvényének értelmében megy végbe és íródik be az Akashakrónikába és hatja át, később a Földi életünket.

Zárszó

A születéssel megkezdődik az élet,  jobban mondva folytatódik az életünk más formában, de azonos minőségű lélekruhában, más néven de magunkkal mégis ön azonosan a spirituális fejlődési egyenesünkön ott folytatjuk, ahol abba hagytuk. S tesszük ezt reinkarnációk során át, mindaddig, amíg összes lelki terhünket, fél-elemünket levetve, megértve Isten egyetlen törvényét, amely a rend, túl az anyagon egyként, egészként ragyogunk, fizikai testünk már nincs, lélekruhánk terhek nélküli ragyogó fényből áll.