Kik vagyunk?

A változás, szükségszerű.

Kik vagyunk? Elsősorban teremtő örök életű szellemi lények, akiket Isten saját képmásásra teremtett.

*

A szűken vett világban a Földön jelentős átalakulás zajlik és ez független attól, ennek egy adott pillanatban mennyire vagyunk igazán tudatában. Úgy tűnik a változások megállíthatatlanok, és már mindannyiunk életében jelentős szerepet játszanak és lassan egyre nyilvánvalóbbá válnak mindenki számára.

Mi is ez a változás?

A földi populáció jelentős része boldogtalan, már nem elégíti ki az anyagi javak hajszolása és a birtoklási vágy. Milliók éheznek a fogyasztói társadalom, romokban hever, a pénz hatalma megroppanni látszik és a nyugati világ világképe annak igazsága és valódisága, értéke egyre több emberben alaposan megkérdőjeleződik. Az emberek új kérdésekre keresik a választ, ez három kérdésben csúcsosodik ki igazán:

1.Ki vagyok én? - vagy ha úgy tetszik, kik-mik vagyunk mi emberek mi az eredetünk?

2.Valójában milyen is a világmindenség, a világegyetem, és létezik-e Isten?

3. Mi a feladatunk? Mi végre vagyunk itt a Földön?

Szorosabb értelemben talán sokak számára úgy tűnhet az emberiség zsákutcába jutott, hiszen javarészt elhasználta a Föld anyagi javait és az ember sohasem látott mélységbe vetette saját tudatát és lelkiségét.
A valóságban azonban egész másról lehet szó. Az emberiség elért egy bizonyos fejlettségi fokot és most a spirituális lét egy magasabb fokára szeretne lépni, amelynek szellemisége nem az anyagban lelledzik. Az emberek összes rejtett vagy nyilvánvaló kinyilatkoztatása ezt támasztja alá. Ennek egyik jól érezhető fokmérője a szeretet éhség. Márpedig a szeretet egy igazán magas rezgésszámú energia. Az emberek vágya a szeretetre, megértésre, törődésre, hatalmas változásokat indukál és megtagadja a pénz a profit, mindenhatóságát. Az anyagból, a tudatosságba igyekszik, keresővé válik. Talán kézenfekvő lenne most azt mondani, hogy a szeretete mindig is vágyott az ember miért is lenne ebből valamiféle gyökeres változás? Azért, mert most alapvetően más a helyzet, mint ezelőtt bármikor volt, egyszerűen azért, mert a túlélésünk a tét. Ez az egyetlen mód arra, hogy ráébredjünk kik is vagyunk valójában, hogy megmentsük magunkat és utódainkat. A nagy válság és a nagy eszmélés időszaka következik tele megpróbáltatásokkal és nehézségekkel és persze szépséggel.

Amikor valamely közösség elér fejlődése egy bizonyos fokára és szükségessé, elkerülhetetlenné válik egy magasabb lépcsőfokra lépni. Itt tartunk éppen most, ilyenkor „megjelennek” az ehhez szükséges tudás hordozói, az új tudás hiteles képviselői és vele együtt a jó haszon reményében annak vámszedői is. 
Most az emberiség feladata felismerni, hogy valóban létezik egy másik világ, ha úgy tetszik egy másik szféra ez pedig az egység, a teljesség érzése. Hogyan is élhetnénk egymás nélkül elkülönülve, kizárva magunkból a természet, a kozmosz és végső soron a rend azaz Isten egyetlen törvényét?

Mindannyian kapiskáljuk már személyes sorsunkon és történelmi távlatokban keresztül is hogy az „én” tehát az egonk rosszabbik oldala felelős minden szenvedésünkért, háborúk, nélkülözés, globalizmus stb. Ideje tehát szótárunkban kicserélni az ént a mi az egység szóra, hisz mindenki erre vágyik tartozni valahová, valakihez,  mindenhez és mindenkihez. Az ember lelke tudatos, így minden létezővel egy láthatatlan „zsinórral” kapcsolatban áll. A valóság nem kizárólag látható dolgokból áll. Hiszen  például a bennünk lévő érzések láthatatlanok, mégis nagyon is valóságosak. A realitás tehát nem pusztán anyagi eredetű, ennek a felismerésnek a mentén hamar eljuthatunk igazi eredetünk, valónk felismeréséhez. A tudatosságunk összes szférájának, dimenziójának, végig járása igazi feladatunk.

A pénzhatalma tehát az anyag, és az önzés alapos agymosást végzett a fejekben, igyekezett az embert mindentől megfosztani, ami igazán fontos neki. Gyakran a médiákat és hamis „prófétákat” segítségül hívva a fejekben kicserélte az értéket az értéktelennel és felállított egy hamis és igaztalan értékrendszert. Tette mindezt azért, hogy elfelejtsük igazi valónkat.

Azonban elfeledkezett egy tényről. Az ember nem anyagi eredetű, /jóllehet földi életünkben, lelkünk  és testünk összezáratott/ erre vissza emlékszik, mert Isten a teremtésben így alkotott meg bennünket. Így tehát bármilyen ravaszság vagy alantas szándék mesterkedés, amely eredetünk igazi feledésére törekszik hiába való. A spirituális fejlődés szükségessége éppen ezért aktuális most, mert az emberek a nagy szükségben kezdenek visszanyúlni, emlékezni eredetükre. S egyre gyakrabban felteszik a már említett kérdéseket:

Kik vagyunk igazán?

Mi a dolgunk, feladatunk egyéni és közös utunk?

Mi az út a boldogulás a megvilágosodás felé?

A megvilágosodás nem más, mint a lelkünknek természetes közegébe való visszahelyeződése, tehermentesítése, minden dolog megértése után. Ez pedig az egység élményének megtapasztalása, ha úgy tetszik  ez Isten országa. Ha nyitottak vagyunk észrevehetjük, mindig van egy más egy igaz út. A sorsunk nem előre megírt merev képlet hanem karmánk határai mentén magunk alakítjuk, hiszen a választás szabadsága jelentős mértékben mindannyiunké.

A tanítók,  a felemelkedett mesteresegítők jelen vannak, éltünkben ők már tudják a titkot.
Az emberek tele vannak félelemmel, a segítők szavaik által képesek kioltani ezeket a félelmeket, más megvilágításba - aspektusba helyezni nézőpontunkat. Kiemelni a megszokottból, az anyagból.
Jó - jó sokan mondhatják most: igen de.... el kell tartani a családot a számlák stb.

Létezik egy megkérdőjelezhetetlen igazság, ami valahogy így szól: Az vagy, és azzá válsz amit gondolsz.

Ide egy kis magyarázat kívánkozik: Ha magadban nagyobb teret adsz az anyagi világ gondjainak, mint az indokolt lenne, és gondolataidban mint egy örök véget érni nem akaró mantrát bajaidat ismételgeted akkor az anyag elfoglal téged. Káros, rossz töltéső energia elementálokat teremtesz. S ennek eredményképpen valóban tele leszel anyagi eredetű gondokkal, esetleg betegségekkel. Egy anyagi dolgokra irányuló gondolat rezgésszáma mindig „alacsony” ez a dolgok természete.

A tudatossági szint emelésében jelentős szerepet játszik, sőt talán a legfontosabb mire és hogyan gondolunk. Sajnos azonban az is tény, hogy a tudatossági szint emelése az anyagban, a földhözragadtan kezdődik, és innen építkezik, ha már legyőztük magunkban az anyagi világ jelentős csábítását akkor kapaszkodhatunk feljebb. Az optimizmus félsiker. Az a spirituális „trón”amire mindannyian szeretnénk felkapaszkodni, követelményeket támasz irányunkban. Ilyen az például, hogy bízunk magunkban, nem csüggedünk és segítünk másoknak a bajban. Ezáltal elkezdjük a felemelkedésünket, és emeljük tudatosságunkat, testünk - lelkünk rezgésszámát. S így generálunk magunknak és környezetünknek a teremtés törvénye szerint jobb és boldogabb sorsot. Létrehozzuk a mi fogalmát az énnel szemben. Okozatként megismerkedünk emberekkel, akik okos tanácsokkal, barátsággal ajándékoznak meg bennünket természetesen a kölcsönösség jegyében s szélesedik a nézőpontunk, tudásunk. Spirituális megtapasztalások történnek velünk nyomatékot adva beavatásunknak, annak a ténynek, hogy jó úton járunk. Észrevesszük a törvényt:

Nincsenek véletlenek.

Az is természetes, hogy ez nem egyik napról a másikra valósul meg, de az emberiség kollektív tudata és Isten törvénye kikényszerítik a változást ez bizonyos. A változások már elkezdődtek. Lásd a folyókat, a szelet, nézd, az embereket láss, ne csak nézz! Ismerd fel a törvényszerűségeket az összefüggések, az analógiák logikáját és mibenlétét! Tanulj!  A teremtés ma is folytatodik Isten nem pihen. Minden változik, ha kell erővel, Isten által, lásd a viharokat. De ha kell szépen: Vedd észre a tanítókat, elsősorban lelked szavát! Vedd észre a jeleket egyéni sorsodban, mindig vannak ilyenek, hidd csak el! Minden ember életében van legalább egy olyan pillanat, egy Isteni gondolat, szándék, egy kinyilatkoztatás, amikor érezzük ez nekünk szólt, csak nekünk: Ez egy bizonyság, a személyre szabott a BIZONYSÁG.

Bizonyság arra, hogy az ember nem létezhet, hit és spirituális tudás nélkül, mert ez az felismerés és út minek mentén megérthetjük azt amiért alapvetően idejöttünk erre a planétára. Ez az a tény az ember alapvető szükséglete, amely eredetében hamisítatlanul és mindenek felett kódolva van.

Most az emberiség a lelke által van megszólítva, ott munkál a kérdés merre tovább és tudjuk a választ, ami csak egy lehet:

Egység és szeretet.

Lehet, hogy sok-sok millió ember még nem lelt rá az útra, de:

A VÁLTOZÁS AZONBAN, ELKEZDŐDÖTT ÉS VISSZAFORDITHATATLAN.

*