Kell egy szó...

Talán nem minden a szó. Talán nincs annyi ereje, hogy kifejezze igazán benső érzésvilágunk minden rezdülését,  lelki vívódásaink, és örömünknek hű tükröt tartva. Mégis van ereje, a szó is mágia, rombolni és építeni lehet vele. Minden hatalom megvan benne, ami hatni tud mindennapi kedély állapotunkra sőt egyik meghatározója annak.

- Kihez, hogyan szolunk? - vagy hallgatunk éppen.

- Beszélünk mikor a hallgatás többet mond és hallgatunk mikor el kell mondani, mindent. Használni a szó mágiát. Szinte őrizzük a szavak erejét, magunkba zártuk.

Nyissuk hát ki azt a lakatot!  Micsoda világ a miénk?

Ha lenne olyan csoda szemüvegünk amivel beláthatnánk egymás lelkébe, talán ott magunkra ismernénk. Mindenhol zárak, őrzik drága kincsünk, lelkünk bejáratát. A  zárak nem engednek, nagyon is betöltik funkciójukat biztosítják a tökéletes elszigeteltség, kollektív magányosság érzését. A zár sok álarcot ölthet, mint például: büszkeség, önbizalomhiány, a világ elutasítása vélt vagy valós sértődöttségünk okán és még milliónyi ok. Megoldás csak egy van a szeretet, és kulcs a zárba szó. A szó amit ki kell ejtenünk, hogy erejét megízleljük, életre keltsük mindazt amit jelenthet.  Gondoljunk csak arra, hogy tud fájni, mennyire letudja rombolni, önbizalmunkat, önbecsülésünket, vagy tönkre tudja tenni kedvünket, szinte bőrünkbe izzon beleégni egy ránk tett bántó megjegyzés. Nagyszerűen tudunk bánni ezzel a fegyverrel, ismerjük tehát a szó erejének természetét. Akkor hát, tudnunk kell azt is, és tudjuk is hogy a szó milyen kifinomult eszköz képes belopódzni, a legrejtettebb lelki zugokba is. Miért ne használhatnánk, nemesebb célokra is mint csak a fájdalom okozására. Ébresztő, ha-hó! Egy jó szó, dicséret nem kerül semmibe.. Engedni kell, sőt kötelességünk megtenni hogy kiengedjük a szellemet a palackból. Magyarul kommunikálni kell, oda fordulni a másikhoz és elmondani Neki, hogy mennyire fontos nekünk... és igen is dicsérni és elismerni, merjük kimondani a jót is. Nem kell agyon hallgatni az életünket, csak azért mert félünk hogy sebeket kapunk. A jó a jót vonzza, ez a törvény még akkor is ha ezt kezdetben nem hisszük el. Meg kell próbálni, nyitni és adni, jó szót, mosolyt és mindent amit lehet...ezzel tartozunk magunknak és a világnak. Tudom nagyon jól hogy milyenek a viszonyok, hogy mennyire nehézzé vált életünk, de éppen ezért és csak azért is  fel kell oldani a megrekedt energiákat, csak így  teremthetünk magunknak egy normálisabb  élhetőbb életet.