Irigység

Mikor megszületünk, nem hozunk magunkkal egyebet, mint akik vagyunk, és halálunk pillanatában is csak ezt vihetjük útravalóul. Jézus példa beszédeiben gyakran tesz említést vagy utal az anyagi világ kincseinek túlzott és hasznavehetetlen, hajszolására és annak hiábavalóságára.

„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogy nem az eledel, és a test hogy nem az öltözet”

/Jézus/

A föníciaiak feltalálták a pénz és ezzel kezdetét vette a világ lelkeinek felosztása szegényekre, kifosztottakra és jómódú gazdagokra. A pénz idővel létrehozta, az ego egyik leghatalmasabb, legkíméletlenebb fegyverét a neve : Irigység. No, ez aztán „pompás” fegyver, penge éles, hatékony, sokoldalú, sokszor felismerhetetlen, alattomos és pusztító. Az irigység igyekszik mindenhová belopódzni, beférkőzni ahová csak lehetséges és szétoszlatni a gonosz mételyét. Berendezkedik a legártatlanabbnak tűnő helyekre, a szívekbe, hogy ott arculatot öltsön és megizmosodjon. Az irigység legnagyobb gazsága az hogy meglopja az embert, miközben sóvárgást ébreszt és gyarapodásra ösztönöz.

Az ember a teremtés által az anyagba helyeztetett, tehát természetes a fogékonyságunk az anyagi világ megnyilvánulásaira és annak bírtoklására. Enélkül a képességünk nélkül létezni sem tudnánk. Igyekszünk itt jól érezni magunkat. Ki ne akarná, hogy élete komfortosan kényelemben, biztonságban teljen? A technikai fejlődés ma már szédületes távlatokat nyit igényeink kielégítésére. Naponta találkozhatunk valamilyen felső kategóriás csoda kütyü megjelenésével. Aztán már „mindenki” olyant akar. Megindul a megszerzéséért a kíméletlen verseny már – már harc. Az ego nem válogat az eszközökben, mindenek hátterében a birtokolni vágyás az irigység áll. Becstelen, és aljas módszerek gyakran hihetetlen turpisságok, nyakatekert tranzakciók és még kitudja mi ami előfordul ebben a el anyagiasult világban. De ….. Mindig van és lesz egy új, ami szebb, csábítóbb, ruha, lakás, autó vagy csoda kütyü, amit már más birtokol. És igen irigyek vagyunk, azt szeretnénk, ha a miénk lenne a legdögösebb legmenőbb cucc, ne a másé. Jogot formálunk rá, mert többnek gondoljuk magunkat, mint akik vagyunk, azt gondoljuk, mi sokkal jobban megérdemelnénk ezeket a dolgokat.

Mikor irigyek vagyunk, nem csak többet akarunk magunknak anyagi és szellemi téren, hanem egyben elismerjük sikertelenségünket és kudarcainkat is önmagunkkal szemben.

Sóvárgunk, de mire is?

Természetesen van a létnek egy fokozata, ami minden embernek megjár, a rendes tiszta környezet, rendezett viszonyok normális anyagi körülmények. Éljen a földünk bármely pontján, erre a jól végzett munka eredményeképpen joggal tarthat igényt, bárki is.

Az ego kapzsi és többet akar, gyakran odáig is elmegy, hogy másba még a levegő is kár. Most vagyunk a dolog lényegénél. IRIGYSÉG.

Az irigység nem más mint kilépni a egység érzéséből és belépni azon a sötét ajtón, amely elvisz a legmélyebb lelki nyomorba. Az irigy ember felépíti saját elefántcsont tornyát és elégedetten tekinget a világra... de végül egyedül marad, minden, ami körül veszi csak látszat és silány káprázat. Megszerzett anyagi javaival, hatalmával, lelkileg mégis kifosztva nevetséges figuraként áll a teremtésben az életszínpadán. Semmit nem ért, mert még most is azt gondolja övé a világ.......