Előzőéletek-átjárók

Földi anyagbazárt életünk, biológiai befejezésének biztos pontja a halál, ez a nagy kaland elkerülhetetlenül vár bennünket és úgy tűnik nem először. A világ több mint hatmilliárdnyi emberéből tekintet nélkül vallási hovatartozására egy-két milliárdnyian biztosan hisznek az újbóli testet öltésben. A reinkarnáció fogalma napjainkban már senki számára nem ismeretlen fogalom. A legtöbben pontosan tudják mit is értsenek e fogalom hallatán:- Miszerint a halál beálltával nem ér véget létezésünk, csak egy más szellemi világba folytatódik tovább, hogy annak a periódusnak a végén ismét az emberi világban újra születés formájában újra kezdődjön. Aztán a folyamat ismétlődjön ahányszor csak az illető lélek lelki fejlődése tökéletesedése ezt szükségessé teszi. Végül pedig kitűnő osztályzat elérése esetén egy magasabb szellemi világban és síkon örökre megpihenjünk és csatlakozzunk, a részévé váljunk a nagy egésznek....

Ezen spirituális „filozófiának” úgy tűnik, az emberek egyre nagyobb teret adnak, ha dolgok mögött lévő végső igazságot keresik.

Sokan aztán végül feleszik a kérdést: - Ha ez valóban így van, miért nem emlékszünk, az előző életeinkre?

Egyre több jel, tudományos kutatás és bizonyíték látszik igazolni, hogy előző életeinket bizony nem felejtettük el, sőt mindannyian valamilyen módon tudomással bírunk róla. Legtöbben valóban csak halvány gondolat villámok, sejtések, dezsavű érzés alapján, de egyre nagyobb azoknak a száma, akik a szokottnál sokkal élénkebben, elevenebben élik meg előző életeik úgymond utóhatásait. Álmok, meditációs élmények, hipnózis vagy csak spontán beugró emlékképek alapján átjárásuk, betekintésük van régi életükbe.

Rengeteg könyv, publikáció, sőt film született a reinkarnáció bizonyítékairól és valótlanságáról pró és kontra. Gőzerővel folyik a tudományos kutatás a jelenség magyarázatát keresve, most már közel 150éve. Régen élt nagy írok tudósok mind-mind állást foglaltak a kérdésben és a vallási és spirituális világban mindig is ismert jelenségnek tekintették a halál utáni életet. Egyiptomban, vagy a Maják, a Kelták például nagyon erős kultuszt teremtettek és végtelen áldozatokat hoztak halottaik nyugalma és nyugodt átkelése érdekében egy másik világba.

Tudatunkban megőrzött előzőéletek emlékét egyre több pszichiáter fedezi fel. Rendszerint terápiás alkalmakkor, mikor lelki eredetű betegségek után kutatnak az alany mély tudatában, regressziós hipnózist alkalmazva. A hipnózis folyamán ma már bevett gyakorlat, hogy a pácienst visszavezetik az időben, élete főbb állomásaihoz, fordulópontjaihoz feltárandó az esetleges lelki törés időpontját és mikéntjét kutatva. Ilyenkor gyakorta megtörténik, hogy a beteg mintegy átlépi a születési ideje  időkapuját és  hirtelen egy általa most megszokott más helyszínen és korban találja magát, pontosan tudva, hogy az a másvalaki egykori önmaga.

Az ember ego táplálta tudásvágya gyakran túllépi a normális kereteket. Azonban az is igaz, hogy ez a fejlődés egyik záloga.

Mindenesetre a fentiekben leírt események indukálhatnak egy a new age kora jellemző már-már divatszámba menő jelenséget:-Amikor az emberek már szánt szándékkal mennek, olyan terapeutához, akiknek az a specialitásuk, hogy visszavezessék vendégeiket előző életeikbe. Teszik ezt természetesen jó pénzért és nemegyszer a bekövetkező jelenségeknek köze nincs az előző életekhez, csupán a küszöbőre által életre hívott furcsa képzelet,  hallucináció, vagy Maja fátyla az egész semmi más.

A természet nem véletlenül zseniális és rejti el megfelelő módon a szabad bejárást-e dimenzió kapuhoz és köti annak átlépését, saját szigorú, de igazságos  törvényei betartásának feltételéhez. Az oka nyilvánvalóan az, hogy mostani testet öltésünkben életfeladatunk maradéktalan végrehajtásában és döntési szabadságunkban ne zavarjon bennünket egykori énünk. Teszem azt előzőéletemben hétpróbás gazember voltam és még embert is öltem....ha minderre pontosan emlékeznék, az összes elkövetett bűnömmel együtt, amit valaha elkövettem, akkor képtelen lennék az életre. Mázsás súlyt cipelnénk mindannyian életünk minden percében megkérdőjelezve, meggátolva ezáltal, a normális életvitelt.

Mindenkit megillet a tisztalap lehetősége egy - egy lezárt élet után. Életünk végeztével úgyis szembesülünk, ezen életünkben elkövetett minden tettünkkel, jó és rossz voltunkkal.

Spirituális jutalom

A kereső ember, "féli" az Istent, mert ismeri a karma törvényét, hogy minden tettünknek következménye van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a többség a szűkebb környezetében, családjában születik újra, viszonylag rövid időn belül, ez az oka ezoterikus körökben kialakult azon véleménynek, miszerint ezért nő egyre a Föld népessége. A köztes-létben eltöltött idő a lélek boncasztala a tudat tágulásának, a szembenézés  időszaka. Tehát az élet ciklusok gyakorisága és a köztes-létben eltöltött idő megrövidítése egyenesen arányos a tudat ébredésének a lélek fejlődésének minőségével.  A lelkek „tolakodnak”  az életért a lehetőségért, mindenki javítani akar.

Aki a spirituális lét szemléletét képviseli és eszerint is él, mindenféle hókuszpókusz nélkül mintegy ajándékként tudomást szerezhet előzőéleteiről, nagyon kivételes esetben olvashat az akasha krónikában is. Kizárólag azért, mert lelkileg elérte azt a rezgésszintet  ami ehhez szükséges. Példamutató magatartásával érettségével, szeretetével, áldozatvállalásával átlépett egy határt. Így ez a személy már tudatosabb és ezért helyzeti előnyben van, mert nem követi el múltbeli hibáit, ezáltal gyorsabb a fejlődése és a legmagasabb szellemi szint elérésére válik alkalmassá. Az ilyen emberek gyakran az emberiség nagy tanítói. Ilyen ember lehetett például Mahatma Gandhi is. Valószínűleg tudta saját magáról ki is ő valójában.

A biblia szerint Jézus is harmadnapra feltámadt.....

Ma már, egyre több halállal és reinkarnációs kutatással foglalkozó, tudományos fokozatokkal kitüntetett akár Nobel díjas híresség állítja, hogy a halál nem a végső állomás, csak átszállóhely.  A metafizika már -már más dimenziókba hatol. S hogy,  mi hogyan,  és milyen osztályon utazunk tovább, hova szól majd a jegyünk ? - azt éppen most formáljuk alakítjuk ki. A teremtésben mindennek megvan a maga rendje, és ebbe a rendszerbe természetesen az ember is beletartozik.

A három fő kérdés így hangzik:

Honnan? Hová? Miért?

Azok az emberek, akik baleset vagy más betegség formájában megélték saját halálukat, tehát esetükben az orvosok  mint tényt megállapították klinikai halált, esetleg meditációban elhagyták testüket vagy más okult esemény, beavatás, kapcsán nos közölük sokan találkoztak a fénylénnyel. Ők egy-két kérdésre már biztosan tudják a választ.

Bizonyos körök ma is hevesen támadják a reinkarnáció létének puszta gondolatát is. Mindenkinek szíve joga miként gondolkodik és hogyan él.

„ Átutazó vagy...

Csak átutazó vagy tartsd ezt az eszedbe!

Egyetlen állomást se nézz végállomásnak!

Ne panaszkodj, ha az útitársak mit sem érnek,

Az átutazó szeme előtt a végső cél lebeg!

Mindenütt csak vendégnek érzik magukat!

Poggyászuk legyen könnyű, sem iga sem teher!

Előre néznek, mennek mérlegelnek:

Az átutazót mágnes vonzza hazafelé!

Gyakran átszállnak vagy ruhát váltanak,

mert az út hosszú és az otthon messze van!

És ha csillagtalan éjszakákon nem is látnak tisztán,

Tudják: fényesség van az alagút végén.

És néha persze álmodoznak csendes idillről, nyugodt pihenésről-de a vonat meg nem áll!

Növény, állat, ember természet: minden mozog, jön -megy

Hidd el. Te is csupán -akár én- csak átutazó vagy...”

/Marcel Valmyt/