Ébredés

Az ember tudatát ügyes eszközökkel üzletszerűen manipulálják egyetlen cél az ember mint spirituális lény anyagban tartása, szellemi szunnyadásának biztosítása, lényének maradandó lebutítása a fogyasztói társadalom a profit maradéktalan ralizálása és kiszolgálása érdekében.

Elkerülhetetlenné vált eljött, mert itt volt az ideje megkezdődött az anyag a pénz és a szellemi értékek összeütközése. Van a végtelenben egy fix spirituális fejlődési pont az emberi tudatban. Ennek helyét egy láthatatlan, de érezhető útjelző ki is jelöli. Rajta egyetlen szó áll: Ébredés.

Az ébredés a belsőerő jellemzője és jelenlevőségének valós bizonyítéka. Az anyagi világ fokmérője a külsőség. A belsőerő azonban láthatatlan, de olyan összefüggések megértését és meglátását teszi lehetővé, amely a legjobb befektetés a legerősebb tőke a világon. A belső erő hiányát az emberek a külsőségek segítségével igyekeznek pótolni, ilyen a pénz a hatalom, a csillogás, de még egy túlhangsúlyozott smink is. 

Az ébredés záloga a választás szabadsága. 

Világunkban a dualitás, olyan tény, egyúttal olyan útvesztő, amely mindenki számára megkerülhetetlen. Kérdés ki mennyire veszik bele? Mindannyian szinte minden percünkben, nemes magként ugyan, de két malomkő között őrlődünk. A két erő, amely állandóan hat ránk a keleti filozófia szerint jin és jang, mi pedig mint sötét és világos, vagy jó és rosszként határozzuk meg. Isten szándéka szerint van így megosztva kétpólusúvá alkotva a világ, mert csak ez képes tudatunk tágulásához biztosítani a bejárandó utat a megfelelő fejlődés és tapasztalat érdekében. Istenen kívül minden kétpólusú ez a tőle eredő dualitás működtet mindent ez a létkerék kifogyhatatlan energiája ezen a világon.

Létünk szinte minden éberen eltöltött, percében valamiről döntenünk kell. Jelenkori életünk karmánkon átívelő múltunk oka, ez és a jelen döntéseink mentén haladunk a fényben vagy árnyékban. S hogy döntéseink eredményeképpen egyre többet legyünk a napos oldalon a fényben ehhez fel kell ébrednünk.

A felébredt ember pontosan tudja azonban, hogy a polaritás világában egyetlen pólust sem lehet megsemmisíteni, mert mindkettőre szükség van. Ennek a fontos felismerésnek a birtokában azonban nem csak a felszínen tud maradni, hanem fejlődni is tud és igyekszik minnél többet az élet világos oldalán maradni.

*

Vannak nagyon kézenfekvő mégis a tömegek által alig érzékelhető, még kevésbé alkalmazott sors érték etalonok, ilyen például a mérték, világosabban a mértékletesség. Magyarul az aranyközépút.

A mértékletesség fontosságának felismerése és annak mindennapi alkalmazása mindenki számára biztosíthatná szelíd, de folyamatos életminőség javulást. Mégis ennek belátása már meglepően magas tudatossági fokot ébredést feltételez, mert ez a minőség már a kereső ember sajátja. Keresővé akkor válik az ember, mikor az anyagi szemléletét felváltja a szellemi, ez a jóval magasabb minőség, egy magasabb finomabb rezonancia. Ez azonban nem történik egyik napról a másikra. Minden ezoterikus tanítás, csak annak szól, és az érti, meg aki felocsúdott az anyag mindenhatóságának bénító álmából a többiek számára azért értelmezhetetlen, mert ennek megértéséhez ismerni kell a szellemi hierarchiát az ember felemelkedésének spirituális útját. A hierarchia csúcsán Isten a teremtő világ szellem áll, legalján pedig az anyag. Az anyag durva a szellemi finom rezgés.

Az ember egyidejűleg több minőséget birtokol, de célja, létének értelme hosszú útja végén visszatérni oda ahonnét vétetett, tehát ATYAI minőségében létezni. Anyagból a szellemibe. Akik ezt megértették ők ébredeznek, meglátták észrevették a tábla jelzését a többiek még alusznak. Ez egy olyan szellemi folyamat, amiben a végeredmény szempontjából nincs köze az eltelt időnek. Tartson, bármeddig az ébredés eljön, de eljövetelének keltezése, eredője, és bizonyossága mindenkinél más és más. Az ébredés egy más minőségű életet eredményez lehet ez hagyományőrzés, népművészet és még ezer más dolog, melyek közös jellemzője a szellemi világosság, alkotó tevékenység, önzetlenség és szeretet.

* 

A fejlődés természete, hogy az ember csak hibáiból tanul, ezért egy hosszabb - rövidebb anyagban, vele szinte szimbiózisban élő tudatra, őt istenítő, állapotra szükség van. A végén az ember anyaggal annak kizárólagos eszmeiségével keményen megütközik, ez tapasztalati út mindenki háta mögött feltétlenül a tovább lépés szempontjából ott kell hogy álljon. Ennek megkerülése lehetetlen.

Sokan feltehetik a kérdést:

Jó jó, de miért jó nekem ez a másik szellemi út, mi a hasznom belőle, amikor én jól érzem magam így is a bőrömben? Eszem, tele van a hasam, alszom, van mit a tejbe aprítani, van akihez odabújok. Mi kell még nekem?

Egyrészt a szellemi út nem kívánja meg az embertől mindennek az elvesztését, még az ego megtagadását sem. Sőt ez emberi mivoltunk velejárója, de valami többet olyan pluszt ad, amit, így vagy úgy, de egyszer úgyis el kell érnünk. Akkor miért ne lépjünk rá önszántunkból?

Másrészt az ébredés lelki komfortot bíztosít, egyfajta harmóniát.

Az ébredés éppen akkor kezdődik, amikor az ember rájön, hogy nem csak az anyag létezik. Ezzel egyidőben, ismeretlen eredetű nyugtalanság tölti el és keresni kezd, de rezgés szintje még nem teszi lehetővé, hogy magasabbra lásson, ez a belsőlátás csak általában lassan a kitartó munkával a bennünk lévő szemét kitakarításával egyenes arányban mutatkozik meg. A panorámában mindig csak az, az ember gyönyörködhet, aki felkapaszkodott a hegyre. Senki nem mondhatja el hitelesen milyen ott a kilátás, mert az szavakkal nem kifejezhető látni és érezni kell. Legfeljebb okos vagy nem okos tanácsot adhat az út, tehát a hegyre vezető út megtételére vonatkozóan, ezért mondja Jézus okosan:

"Én vagyok az út az igazság és az élet."

Jézus szavait követve Atyai minőségünk elérése éppen ilyen szavakkal el nem mondható tapasztalat. Az első testelhagyás is olyan élmény mely emberi ésszel szinte fel sem fogható, mégis létező, elérhető, megélhető, megtapasztalható tény a mindenségben.

A fejlődés lépcsőzetes. Álljon itt egy többrétegű példa, egy talán általános kórkép a sok lehetséges változat a bejárandó út közül, amely végén az ember felébred, igaz útra talál:

Az ember hajlamos testi érzelmi határait feszegetni ez némely esetben indokolt, azonban ha mindez áthatja, hétköznapjait kizárólagossá válik, eluralkodik, rajta észre sem veszi és máris önhitté, túlhajszolttá, mohóvá és szélsőségessé válik.  

Az érzelmi túláradás  az angyal szerep eljátszása ép oly káros, mint a mártír szerep, vagy a majd „én megmondom a frankot.” Mind három esetben az ego tündököl, de végső soron az élet minőségére alattomos árnyék borul. A szélsőségekben leledző ember egyik leggyakoribb jellemzője az erőszak a csalódás az életben állapot kiterjedése az egész személyiségre. Lázadás a világ ellen, amely lassan, ugyan de átmegy, dühbe, borúlátásba és, egyfajta önvádló magatartásformába a végén pedig pesszimizmusba. Az ilyen ember ítélet alkotása hirtelen elhamarkodott és egypólusú, mindenben csak a rosszat látja. A végeredmény: Egyedül, de szemben a világgal életérzés mindenre ható megtapasztalása. Az ember ilyen állapotában álarcokat és szükségtelen pajzsokat tart maga elé, rosszabb esetben vagdalkozik. Ezért valójában elszigetelődik és megközelíthetetlen. Például szívcsakrája is alul működik energia háztartásában súlyos deficit keletkezik. Eluralkodik, rajta a sötét megjelenik a betegség. Elesettségében az ember egyedül marad gondolataival, mindennél hangsúlyosabban megszólal benne a félelem. ha nem is hívő istenéhez fohászkodik, igyekszik testét lelkét megmenteni a pusztulástól. Eközben azonban Keresi Istent és nem egy esetben ugyan ilyen keserű tapasztalatok árán, de meg is találja.

Bár ez csak egy példa volt a szenvedésre, az okos ember mindezt igyekszik elkerülni, az ébredés állapotában fejlődni és jó értelemben uralni az életét.

Dönteni minden élethelyzetben kell, ha passzív maradok az is egy döntés. Életem szempontjából, mi a sötét és mi a világos? Mikor vagyok jó úton? Mikor döntök jól? Merül fel a sok kérdés mindannyiunkban. Az elhamarkodott döntéseknek mindig ára van, mint ahogy a halogatásnak is. Mi hát az elixír? A népi bölcsesség azt mondja: Aludjunk rá egyet! – és ez erősen felszólító módban értendő.

Az emberben van egy félelem, hogy esetleg valamiről lemarad, felgyorsult a világ váljuk mi 21.-századi emberek. Azonban a sors, Isten nevezd, ahogy akarod azért adott döntési szabadságot nekünk, hogy felismerésekre leljünk. Spirituális tanítások szólnak arról, ha valamiről azonnal kell döntened az, az egótól vezérelt tőle, vagy valami elkerülendőtől ered. Ez praktikusan annyit jelent, hogy nem a mindennapi élet rutinja szintjén, hanem egy fontos élet szituációban, amikor azonnali döntést akarnak tőled kierőszakolni, akkor ott nincs valami rendben. Ha ugyanis sorskérdéshez értél, számodra fontos útelágazáshoz, amitől akár egész életed menete megváltozhat a sors mindig hagy neked időt értékelni, dönteni. Általában ez egy nap, tehát a népi bölcselet megállja a helyét. Ha fontos a dolog egy napot ad a helyzet. Hiszen az élet, ok és okozatok láncolata és minden mindennel összefügg a dolgok összefűzéséhez idő kell, hogy azok megtörténhessenek, odaérjenek hozzád s te is lendíthess rajta egyet. Véletlenek ugyanis nincsenek, aki a véletlenben hisz, vak lóra tett. S a spirituális ember már az ébredés állapotában mindezt jól tudja. A döntés nem más, mint különbség tétel, egy felismerés. Felismerés a jó és rossz az érték és értéktelen a fontos és a mellékes között. Az igazat megvallva, mindenre, mindig tudjuk a választ, mert az bennünk van. A lelked nem alszik ő megmondja a tutit. Már gyermekkorodban tudtad mi szeretnél lenni a lelked megmondta neked. Szüleid mégis helyetted döntöttek?  Táncolni szerettél volna és mégis zongorázni tanultál? Az ilyen példák száma végtelen.

Már felnőtt vagy, most Te döntesz, a Te felelősséged. Ne feledd a lelked most is ugyanaz. A világos mindig az, amivel úgy tudsz azonosulni, hogy a lelked nem sajdul bele.  Ha egyre többször tudsz, mersz így dönteni akkor mondhatod el valóban felébredtél.