Az első szerelem

Mindenkinek van egy első szerelme, a becses és felülmúlhatatlan. Dédelgetjük emlékét egy életen át, gondolatban sokszor átéljük és felelevenítjük ezt a nagyszerű szívet melengető érzést. Szívesen emlékezünk rá, bármennyi idő távlatából.... Megtapasztalni a másik nem igazi valóját, nem biztos, hogy ez az első szerelem. Az azonban egészen bizonyos, hogy itt közeledünk először, igazi szeretettel kedvesünkhöz, viszonzást remélve. Itt akad el először lélegzetünk, jövünk zavarba, és fogjuk meg egymás kezét, kapunk egy simogatást jóllehet gyakran nem is történik más. Mégis milyen fontos szerepet tölt be életünkben az első szerelem. Álmodjuk, hogy egyszer megtaláljuk azt akiben elmerülhetünk, és megtaláljuk lelkünk másik felét. Az első szerelemnek ez az igazi titka, elhisszük, hogy Ő lehet, akit nekünk rendelt a sors. Nem egy esetben előfordult, hogy az első szerelem egy életre szól, ez azonban elég ritka de annál becsesebb és felemelőbb. Kicsi gyermekek még nagy természetességgel közelednek a másik nemhez. Kislány és kisfiú közösen játszanak, de gesztusaikban már ott lappang a titok. Kamaszkorban azonban kitágul a világ, de ugyanakkor belép valami félszegség. A fiuk talán elbizonytalanodnak, férfiasságukat illetően a lányok pedig gyakran a tükör előtt állva rácsodálkoznak nyiladozó nőiességük nyilvánvalóságára, nagyszerűségére. Ott állnak az élet színpadán, mint Rómeó és Júlia. Tele várakozással...

Egy kicsit azért szomorú vagyok, látom, hogy a mai világban az első szerelem nem töltődik meg igazán azzal a nemes mannával, amit kell, hogy jelentsen. Sok a keserűség egymás kihasználása és nemi élet sportszerű űzése. Ők vajon, hogyan emlékeznek majd az első szerelmükre? Tudom a világ felgyorsult, mások a minták, az életvitel. Az érték azonban mindig érték marad, az első szerelem életünk egyik legnagyobb élménye, értéke. Az első szerelmünktől kapott csók íze semmihez nem hasonlítható. Későbbiekben ez lesz majd a mérce, mindenki ezt keresi újból és újból esetleg több partneren át. „Első szerelem mindig szebb a többinél,”- ahogy az ismerős dallam is ezt mondja nekünk, és milyen igaz. Úgy szeressük partnerünket, ahogyan magunkat szeretjük, adjuk meg a szerelem tiszteletét, hogy legyen mire visszaemlékezni. Örök időkre zárjuk magunkba azt a másikat és viselkedjünk úgy, hogy minél tovább tartson. Természetesen az első szerelmet követi, majd a következő kinek mennyi egy, kettő....és mint a mesében, mint már írtam lehet az első és egyetlen.

Szeretni annyi, mint érteni a lényeget, megtanulni és megélni pedig kötelező.....Lehetne erről a témáról ezer oldalt is írni és csábít a lehetőség, de úgy gondolom a kevesebb most sokkal több, mert mindenki érzi a szívével mit is szerettem volna ezen az oldalon megfogalmazni.

*