Atlantisz

Atlantisz talán még ma is a világ legnagyobb rejtélye, egykori földrajzi helyét pontos fekvését belepte az idő homályos takarója. A történelem folyamán már sok helyen keresték nyomait. Írott formában először a görög filozófus, Platón meséli el a történetét.

Platón szerint Atlantisz egy óriási szigeten lévő hatalmas királyság volt, kontinensnyi területtel nagyon fejlett technikai civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Platón megemlíti azt is, hogy Atlantisz Sierra Morena bányái rézben és más fémekben gazdagok voltak. Az atlantisziak és a Földközi-tenger keleti vidékeinek lakói között gyakran törhettek ki harcok a legenda szerint amikor Atlantisz mohó és agresszív, erőszakos birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger és örök hullámsírba merült.

Atlantisz létezése valójában máig tudományosan be nem bizonyított tény, de nem is alaptalan mese.

Létezését, jó néhány nép mondavilágában megtalálhatjuk, köztük az Egyiptomiéban is,- ez elbeszéli egy utazó történetét, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor a hatalmas hullámok ripityára törték a hajót, és rajta kívül mindenki vízbe fúlt. Õ egy gerendába kapaszkodva partra vetődött egy ismeretlen szigeten. Itt egy aranysárkány lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, nem bántotta, sőt elmesélte vendégének, hogy hajdan a sziget a gazdagság és boldogság földje volt.......

Ettől függetlenül a valóság talaján maradva különböző helyeken „szétszórva” a világban, rég megtalált papírtekercsekben, térképeken, egy nagy és titokzatos szigetről tesznek említést régi korok utazói.

Az ősi népek tehát tudtak az Atlantisz helyéről: Az európai és afrikai hagyományok az óceánba nyugatra, míg Dél-Amerika törzsei úgy tudták, hogy a keleti-tengerben, azaz tőlük nézve szintén az Atlanti-óceánban fekszik.

Charles Hapgood amerikai történész az 1960-as években a középkori navigációs térképeket tanulmányozott a Kongresszusi Könyvtárban és  eközben rábukkant egy 1531-ból származó térképre, amely Antarktisz partjait jégmentes szárazföldként tünteti fel.

Papadopulosz, a híres geológus pedig elmondta, hogy a törökországi Dalamannál végzett ásatások során megtalált egy nagy katasztrófára utaló döntő bizonyítékot: - néhány centiméterre a felszín alatt hatalmas hullámok nyomait. Koruk megegyezik a minószi civilizáció hirtelen eltűnésével, amely azonos lehet Platón Atlantiszával.

Az antik civilizáció nyomai és földrajzi fekvése miatt sok kutató úgy gondolja, hogy Atlantisz az amelyről a görög filozófus beszélt ez tulajdonképpen Szantorini. A régészek már régóta feltételezik, hogy Szantorini szigetén a Thera vulkán 3600 évvel ezelőtt bekövetkezett kitörését földrengés és szökőár követte. Ma a szigetnek  formája emlékeztet a robbanásra, amely 18 köbkilométer hamut, lávát és törmeléket lövellt a levegőbe. A kutatások során idáig kevés bizonyosságot tudtak összegyűjteni. Nem találtak meggyőző feleletet arra a kérdésre, hogy miként tűnhetett el egy vulkánkitöréstől az egész minószi civilizáció. Ezért felmerült egy nagy szökőár lehetősége. A Papadopulosz által vezetett geológusoknak végre, először sikerült megtalálniuk a gigantikus hullámok nyomait. Alig néhány centiméterre a felszín alatt találtak egy 10 centiméter vastagságú üledékréteget, amelyet kétségkívül egy szökőár hullámai hagytak. A dalamani üledékben  azonban nemcsak a szökőár hullámainak nyomai maradtak meg, hanem a hamué is, amely a vulkánkitörés utáni napokban hullott le. Elemzések szerint a hullámok két óra alatt terjedtek szét az egész Égei-tengerben és elérték a 30 méteres magasságot. A vulkáni hamu csak 2-3 nappal később érkezett meg.  Úgy gondoljűk, hogy az a vékony és világosabb réteg, amelyet Dalamanban megtaláltak, és amely a hullámnyomok felett helyezkedik el, a Therából kilökött hamu.

*

Atlantisz történelmét két nagy világkorszakra lehet osztani:

- Az első volt az Aranykor, az "angyalok" korszaka.

- A másik egy technokrata korszak, ahol az angyalok és "Isten" már nem játszott szerepet a történelemben.

Az első korszak maga volt az Éden, második az önzéshez és a pusztuláshoz vezetett.

/Egyes elképzelések szerint Atlantisz mintegy 3600 éve a térképeken látható helyen volt./

Atlantiszi emberek

Atlantisz az aranyfény birodalma volt és papjaik a Lokik a fény fiainak nevezték magukat és joggal. Az atlantiszi ember tudása felülkerekedett minden más kultúra népeinek tudásán, mert az atlantiszi emberek, tudták hogyan lehet „életerőt” megnövelni és ezeket az erőket nem csak fizikai, de spirituális értelemben, mentálisan is használták. Megalkottak jó néhány komoly spirituális tudást feltételező dolgot ilyen például az atlantiszi Abc. Ismerték például a kristályok gyógyító erejét, magas szinten a matematikát és a csillagászatot stb. Még az átlagos atlantiszi ember is fejlett öntudattal és széles mindent átölelő tudással és reális világképpel rendelkezett. Mágikus eszközei és spirituális tudása folytán kapcsolatban állt egy felsőbb világgal a makrokozmosszal és ezáltal sokkal teljesebb életet élhetett. Technikai fejlettsége egyszerűen képessé tette arra hogy ne csak robotoljon, hanem képezze magát. Közlekedési eszközeik között nemcsak erőmeghajtású hajók szerepeltek, hanem fejlett kormányszerkezetekkel felszerelt repülő járművek is.

Az atlantiszi emberek Atlantisz fénykorában Isten kegyelmét élvezték, hiszen a klíma remek volt, így a termékeny földek, melyeket öntözőcsatornákkal tettek még gazdagabbá évente kétszeri aratást tettek lehetővé. Hideg- és meleg vizű forrásaik voltak, és még megannyi kedvező körülmény, úgy élhettek akár az édenben.

A pusztulás útján

Az atlantisziak mágikus erejükkel befolyásolni tudták a természetbeli életerőket, ennek tisztességtelen alkalmazása katasztrofális következményekkel járt. A leghatalmasabb királyok közül az orákulumban sokakat bevezettek az elementáris szellemi erők működésébe. A személyi kultuszt a virágzásába lépett, amelyben a személyes becsvágy a végletekig fejlődött. Minél nagyobb volt egy vezető személyes és spirituális hatalma, annál jobban ki akarta használni azt. Az iskolákban önző módon visszaéltek a tanítással, és olyan szent termékenységkultuszokat teremtettek, amelyek a legborzalmasabb romlást idézték elő. Az emberi szaporodás erőinek eltérítése is például a  fekete mágiába torkolott és az alkalmazott különböző  rítusok hatalmas és baljós hatalmakat engedtek szabadjára, és az egész földrész végzetes, katasztrofális szélviharok és vízözön közepette bekövetkezett pusztulásához vezettek.

Atlantisz öröksége

Atlantisz tárgyi emlékei lehetnek mindenütt akár a hatalmas kő - és földépítmények –  vagy a tengerbe sülllyedt romhalmazok és sokkal többet nem is tudunk felsorolni, ami  fizikailag fennmaradhatott. 

A kulturális örökségeinknek viszont se szeri, se száma. A nap-vallások, bolygóistenségek kultusza, az asztrológia, az egy isten hite, a mágia, bioenergetika, telepátia, hipnózis, kristálygyógyászat, szellemi lényekkel való kommunikáció és így tovább. Sok régi nép elmondja, törvényeiket, tudományukat, sőt az írás művészetét is egy régebbi, eltűnt kultúra hagyta rájuk. És valóban, a kultúra gyökerei valahol mindig megismerhetetlenek maradnak. Sok spirituális tudás maradt ránk úgy, hogy megkaptuk (jó, vagy rontott, esetleg torzított) formában az ismeretet, de a hozzá tartozó képességeket már nem, mivel rezgésünk és kollektív tudatunk alapján erre még nem vagyunk alkalmasak. A jelenkor embere éppen ennek a titkos tudás megismerésnek a küszöbén áll. Hiszen a kvantum fizika már felfedezett összefüggései éppen ebbe az irányba mutatnak.

Láthatjuk, Atlantisz jó és veszedelmes, sötét erői nem tűntek el nyomtalanul. Látóink szerint számos olyan lélek él,  közöttünk reinkarnálódott ma a földön, aki a pusztulás idején ott volt, és itt vannak azok is, akik felelősek voltak az akkori végromlásért. Mondják, sokuk felelős pozíciókat tölt be a politika legfelsőbb szintjein, mások szellemi tanítónak álcázzák magukat. Lehet, persze, hogy azóta kellő belátásra jutva, mamár a jó oldalt szolgálják, de lehet, hogy nem. Ki tudja, miféle erők működnek bennük, általuk....

Az atlantiszi emberek, hagyatéka tehát akarva-akaratlan valamilyen szinten ott él mindannyiunkban, az ok és okozat törvénye szerint, hiszen az emberi történelem is csak egy fejlődési periódus.

Mikor meditálunk, vagy koncentráljuk szellemi erőinket, kristályokkal gyógyítunk stb akkor atlantiszi őseink spirituális nyomdokaiba lépkedtük és ez egyben felelősséget is ró ránk. Tanulnunk kell hibáikból és erényeikből egyaránt.........