A válás lélektana

A természetben gyakran megesik, hogy a vadállatok, de még a növényevő máskor oly szelíd állatok véres nemegyszer halálos tusást vívnak választottjukért. Ezt a csatát az ember is megvívja igaz más eszközökkel, ezt udvarlásnak széptevésnek is szokás nevezni. Aztán a győztesek házasságot kötnek és legtöbben ilyenkor joggal nem is gondolnak arra hogy egy napon minden megváltozik. A szerelem erős kötés minden ki bír, vagy még sem? Ma Magyarországon a házasság intézménye romokban hever, szinte minden házasság előbb - utóbb válással végződik. S a statisztikai adatok szerint a helyzet évről évre romlik.

Egy válás mindig kudarc, nincs mit szépíteni. A döntés nehéz és lelki sérülést okoz. Nem vagy csak kevés sikerrel játszhatjuk el azt, hogy mennyire erősek vagyunk, és úgy átvészeljük a válás nehézségeit, hogy észre sem vesszük az egészet. S magunknak egyébként sem hazudhatunk.

A váláshoz vezető út.

Talán minden az önismerettel kezdődik, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal mit is szeretnénk az életben és milyenek vagyunk igazán. Egy stabil kiszámítható párkapcsolat megvédi az embert a nagyobb lelki sérülésektől. Harmonikus, kiegyensúlyozott lelki állapotot teremt, mint egy páncélt képezve az ember körül aki ilyenkor biztonságban érzi magát. Mindenki erre az ideális állapot megszerzésére megélésére és fenntartására törekszik. A nő a férfit akarja és viszont. S a dolog itt kezdődik: Mennyire akarja?

Ha megjelenik, egy csodás autó a piacon sokan ráhajtanak, birtokolni akarják és mindent megtesznek a megszerzése érdekében. Talán nem tévedek sokat, ha azt mondom nagyon sokan valamiféle birtoklási vágyból kötnek házasságot, ami talán még saját maguk előtt is rejtve marad. A másik lehetséges út egy menekülés egy helyzetből. S ezzel el is indultak már házasság kötésük első napján a válás felé. Természetesen tudom, hogy egy szerelem is végződhet végül válással, de erre még később kitérek.

Hétköznapok.

A hétköznapok kíméletlen bírok, minden felett ítélkeznek. Minden cselekedetünket szinte patikamérlegre teszik és megmérik. Aztán minden bűnünket vagy tettünk következményét visszaolvassák saját fejünkre. Akivel élünk mi választottuk, lassan ismerjük csak őt meg igazán, valószínűleg kiderül ő is tele van hibával, mint mi. Ha jól ismerjük, magunkat nem csalódunk. Itt áll és bukik minden: Nem birtokolni és kisajátítani, megváltoztatni akarjuk őt, hanem szeretni, és a szeretet megengedő, mert tudja az ember nem tökéletes, hanem esendő. Aki ezt nem ismeri fel éljen bármilyen kapcsolatban válásra szakításra van ítélve. A szeretet megbocsájtó nem önző.

Élni és élni, hagyni

Minden ember kivétel nélkül önálló világképpel, egyedi értékrenddel és eszme rendszerrel rendelkezik, és nagyon nem szereti, ha belügyeibe ilyen vagy olyan módon beavatkoznak. Legyen akár szerelméről is szó. Senki nem szereti, ha meg akarják változtatni szokásait felhánytorgatni hiányosságait és átformálni. Ő attól az aki. Ne feledjük őt választottuk, éppen azért mert ilyen.  Mindenki saját maga dönti, el kinek mennyire enged betekintést lelkébe. Ha jó a kapcsolat tág határok között mozoghatunk, szinte ki-be járhatunk partnerünk személyiségének mások által rejtett útjain. De jó, ha észben tartjuk, mindenkinek vannak titkai és rejtett ajtói, amit nem érdemes feszegetni, ha karja majd egy napon szélesre tárja és beléphetünk azon a bizonyos ajtón. Türelem! Ha mégis erőszakkal tolakodó viselkedésünkkel behatolunk soha nem gyógyuló sebet ejtünk a kapcsolaton és lépést teszünk a válás felé.

A harmónia hiánya, lefelé a lejtőn.

Amiről az imént írtam mármint a másik teljes elfogadása és határainak tiszteletben tartása csak ez és csak is ez tarthatja fenn tartósan akár örökké a kapcsolatot.

Azonban van valami. Egy gonosz mindannyiunkban élő kis manó az ego ez a minden hájjal megkent csavaros észjárású világfi. Na, ő az aki betesz nekünk. Csak ő a fontos mindenkin át gázol neki semmi és nem elég főleg senki nem elég jó. Ő mindent jobban tud. Egy kapcsolatnak harmóniája közös lüktetése van. Az ego romból és pusztít jó ha féken tartod saját egódat ha kell ezerszer is láncra vered, mert ha nem teszed nem csak csatát de háborút is vesztesz. Az ego az aki megmondja neked milyen legyen a te partnered azt mondja olyan legyen mint te. Ugyan úgy tegye le a törülközőt, hajtsa össze a ruháit, rágja meg az ételt stb.

S a végén ő is te legyen. Az egónak ez a fontos, az önzés. Minél jobban megváltoztatod, a partneredet igazából annál jobban eltávolodsz tőle még akkor is, ha ezt nem akarod elhinni nekem. Még akkor is ha ennek semmi külső nyomát nem fedezed fel pillanatnyilag de a mélyben már lejtőn vannak a dolgok.

A kényszer

Az élet szülhet millió élethelyzetet egy kapcsolatban. A házasság természetes velejárója a gyermekvállalás. Sok esetben éppen a gyermekekre való hivatkozás a kényszer a kihűlt kapcsolat látszat fenntartására. A gyermek azonban pontosan érzi a felek közötti harmónia hiányát, sokkal jobban, mint azt gondolnánk. Fontos kényszer lehet még az anyagi függés is ilyenkor az egyén nem talál igazi kiutat és megalkuszik a helyzettel és létre hozza földi poklát.

A válás

Az egyén határainak tartós megsértése érmezi robbanáshoz vezet. A lélek azt mondja elég volt és menekülni akar a méltatlanná vált helyzetből. Nézzük, meg mivel lehet határokat sérteni természetesen a teljesség igénye nélkül felsorolás szerűen írok néhány példát.

Hűtlenség: A személyiségünkben a szerelem fontos határokat jelöl ki ezek megsértése nem megbocsátható, mert ütközik a szeretet törvényével.

Káros szenvedélyek: ital szerencse játék: Az ember ezen állapotában az emberi méltóság határait sérti meg ezek a szenvedélyek elállatiasítják az embert, aki értékrendszere felborulásával fizet. Úgy érezzük az így viselkedő ember már nem méltó hozzánk.

Kiüresedés: Az ego győzelmet aratott sikerült megölnie minden értéket ahelyett, hogy segítségével falat, határokat bontottunk volna, éppen hogy azokat építettünk, jó magasakat, amiben az ego biztonságban, jól érzi magát és biztos hogy elválaszt a szerelemtől, szeretettől.

A válás megszünteti ezt a párkapcsolati harmóniát, védelmet, és kiszolgáltatottá tesz, stressz helyzetet állít elő. S hogy ki hogyan éli meg, kezeli és dolgozza fel az egyén függő van, aki hazudik magának:

                                                                              Ugyan megállok a saját lábamon is.

                                                                              Van, aki összeroppan és soha  többé nem áll talpra .

                                                                              Van aki tovább lép és újra kezd.

Egy biztos egy válás fontos lecke saját személyiségünk jobb megismerésére.

Még szeretnék, valamiről szólni létezik, hogy szerelmünk nem az igazi és rájövünk, hogy nem jól választottunk, talán azért mert megismertünk valakit, akibe megéreztük az igazi varázst. Ez bekövetkezhet, bármikor…..  Ilyen esetben, talán mód van rá. Emberhez méltón nem tárgyalóteremben osztozkodva egymás fejéhez vagdosva minden elképzelhető rosszat elválni megőrizve minden jót, amit a kapcsolattól kaptunk.

A kép nem teljes csak felszínes karcolata a válás problematikájának, de mindenképpen érdemes tovább gondolni ezét is írtam.....