A lény
A lény már régóta úton volt, szendergéséből az automatika figyelmeztető riasztására ébredt. Sietve leolvasta az aktuális adatokat és tudta elérte a kívánt célterületet. Ahogy kinézett a hajó ablakából, szemei előtt egy kék bolygó sziluettje rajzolódott ki a végtelenből. Úgy határozott óvatos lesz, néhányszor körberepüli az égitestet. Aktiválta az energiapajzsot és az összes rendelkezésére álló bolygó analitikai műszerrendszert. Lassan megközelítette a Földet és megállapította ehhez fogható szépet még soha nem látott. A látvány lenyűgözte, kirajzolódott a felszín tagoltsága a kontinensek és a tengerek. Az űrhajó csökkentett sebességgel siklott a műszerek ontani kezdték az adatokat. A lénynek tőle szokatlan módon több időre volt szüksége, hogy tiszta képet kapjon a Föld szerkezeti, keringési, légköri időjárási viszonyairól, energetikai, geológiai állapotáról és a lehetséges élet feltételeiről. Mire mindent feldolgozott agyában, szinte beleszédült. A műszerektől következtetést kért a Föld állapotáról, a gépi intelligencia felhívta figyelmét a bolygó valószínűleg felborult egyensúlyi állapotára és sérült voltára. A lény nem értette egy ilyen szép hely miként állhat gyakorlatilag bizonyos tekinteteben a pusztulás szélén. Döntést hozott leszáll a felszínre. Járműve tökéletesen alkalmas volt gyakorlatilag „láthatatlanná” válni az esetleges földlakok szemei és bármilyen technikájuk előtt, bekapcsolta ezt a funkciót és a csillaghajó lassan ereszkedni kezdett, hogy alkalmas helyet találjon a landolásra.... önmaga pedig felkészült az alakváltásra.
A lény hazafelé tartott, az űrhajó már otthona közelébe ért, alig várta, hogy ismét szerettei közelébe lehessen. Addig azonban még volt egy fontos dolga, kötelessége elkészíteni a jelentést faja vezetői a nagy tanács számára mindarról, amit a földön megtapasztalt földi időben számolva abban az egy évben, amit ott töltött. Módja volt alakváltó, telepatikus és egyéb képességeinek hála mindenhova, eljutni. Így alaposan kiismerte a bolygó minden élet formáját és részletes képet kapott az ott végbemenő összes összefüggésről és viszonyról legyen az bármelytermészetű.
A központi adatbázisba lassan kezdte feltölteni gondolatait: A Föld nevű bolygó az általam ismert univerzum egyik legszebb helye. Minden jellemzőjében megfelel bármely magasan támasztott követelménynek. Sajnos azonban, a bolygón kialakult összes életformát és a környezetet súlyosan fenyegeti az ember nevű élőlény. Az ember ez az én centrikus önző egyébként magas intelligenciával bíró faj veszélyt jelent kivétel nélkül mindenre, amivel csak kapcsolatba kerül, de a legveszélyesebb legfőképp önmagára. Agresszív egyedei lelkileg, testileg és gazdaságilag kíméletlenül kizsákmányolják gyengébb fajtársaikat és a természetet, amely páratlanul gazdag azon a bolygón.
Itt a lény megszakította az összefoglalót és elgondolkodott. Lehet, hogy téved és az ember mégis csodálatos tökéletes teremtmény? Emberi alakban megtapasztalta, van az emberben valami... Valami különleges ők úgy nevezik szeretet, talán ez lehet az ő titkuk, ami miatt mégis értékesek lehetnek.....Aztán úgy gondolta ezen még elgondolkodik, és később folytatja a jelentés összegzését.
A csillaghajó leszálláshoz készülődött, az irányítás köszöntötte az érkezőt és ő tudta már otthon van.
*