A küszöb őre

A meditáló ember, belső utazásai során gyakran merészkedik az általa ismert világ valamilyen zárt eldugott részéig és elérkezik egy titkos kapuhoz.....Itt azonban az esetek többségében véget ér a varázslat......a kapu zárva marad.

Ezoterikus körökben, köztudott, hogy a kapu mögött spirituális átjáró rejtőzik egy másik, de valós világba ez az asztrál sík. Aminek a felső átjáróját nem akárki őrzi, hanem egy „lény” aki szinte jobban ismer minket, mint mi saját magunkat ő a küszöb őre.

Gyakran hallani arról is, hogy a halálunk pillanatában az átjáróban a küszöb őre tart nekünk negatív tükröt, megmutatva ezzel hiányosságainkat ami valójában a legjobb esetben is csak fél igzság.

A küszöb őre nem valami fikció, hanem érdekes módon bizonyos értelemben saját szülöttünk, saját teremtett lényünk, akit már valamennyi leélt életünkben és a mostani életünkben is energetikai síkon auránkban valamilyen módon magunkban hordozunk a részünk. Tehát lakhelye a saját kiterjedt energetikai területünk.

Ez a „lény” hasonlóan az akasha krónikához képes arra, hogy az ember valamennyi vélt és valós félelmét jó és gonosz tettét nyilván tartja. A küszöb őre nem összetévesztendő az egoval. Tulajdonképpeni fennmaradásának záloga az ember tökéletlensége. Főleg félelmeinkből táplálkozik. Képes értékelni, érzékelni auránkban lezajló folyamatokat, a mindenkori energiamintánból pontosan tudja, felállítja személyi mátrixunkat, ami egyik legpontosabb valaha megalkotott kép rólunk.

Joggal merül fel a kérdés:

Mi az oka, hogy sokáig nincs is tudomásunk „társbérlőnkről”?

Az ember spirituális fejlődése során, elkerülhetetlenül elérkezik azokhoz az útelágazásokhoz, ami szinte végzetszerűen találkozást eredményez a küszöb őrével. Ez azért következik be, mert a spirituális fejlettség egyenesen arányos a tudatossággal. A tudatosság a rend irányába mutat. Tehát az ember tudatosan kezd, hozzá aurája megtisztításához élete rendberakásához, ezt követeli a spirituális fejlődés és egyébiránt ez az univerzum törvénye is. Tehát az ember megkísérli aurája rétegeit, energiarendszerét és annak áramlatait azok minőségét az isteni rend törvényével összhangba hozni. Ami a legnehezebb de egyben a legtermészetesebb feladat. Természetesen a beindult folyamat az ember egész energetikai rendszerében váratlan változásokat, „nehézségeket,” lelkében bizonytalanságot okoz. Az ember összezavartnak érezheti magát ilyenkor. A fejlődés egy kiemelt alkimiai pontján ebben a krízisben kerül sor a találkozásra, általában meditációban, de lehet más módja is. Ez egy valóságos, szembesülés, összeütközés. Ilyenkor az ember annyira összezavarodhat, hogy nem tudja világosan megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. A küszöb őre ugyanis nem válogat az eszközökben, víziókban, stb egyből a legsebezhetőbb pontunkat támadja, szándéka a bennünk élő félelem sokkhatássá emelése.

A küszöb őr egyetlen és végső feladata, mindaddig és mindenáron távol tartani kenyéradó gazdáját a magasabb küszöb átlépésétől, amíg az erre méltóvá nem válik. Minden erejével kényszeríti gazdáját, hogy az megtanulja a számára előírt tananyagot, s csak ha a tanuló rezgése meghaladja az előírt mértéket, akkor ad, adhat belépő jegyet az asztrál sík felsőbb részébe.

Bővebben:

Általában elmondható, hogy az őrző az esetek túlnyomó többségében megkérdőjelezhetetlen győzelmet arat. Ebből is látható, hogy a küszöb őre a mesterek, mestere természetes önérvényesítő akaratával hajtva, elzárja a másik élethez a fejlődésünkhöz vezető utat és éppen ezzel teremti meg azt. Minden lehetséges és elképzelhető módon saját gyengeségeinkkel és félelmeinkkel állít szembe bennünket és kényszerít azok legyőzésére.

Ha azonban a lélek tudatossága legyőzi a küszöb őrét, mindennél jobban bizonyítja alkalmasságát egy magasabb szintű élet megéléséhez és éppen ez az Isten akaratának beteljesülése, de erről majd később részletesen....

A küszöb őrét nem valamiféle véletlenek sorozata hozta létre. Az én tudat hamissága és gyökereink, spirituális emlékezetünk elvesztése örök táptalajt szolgáltat neki. Egonk mentális tevékenysége teremtette, és olyan cselekedetek tartják életben, amelyek ugyanennek a hamis én tudatnak a kiindulási pontjai.

Az ember saját személyét, cselekedeteit és gondolatait általában más mércével méri, mint embertársaiét. Az Isteni igazság azonban, abban áll, hogy tetteink következményei elől semmi módon nem menekülhetünk. A küszöb őre ezt kérlelhetetlenül érezteti velünk, ha ennek eljön az ideje. Lelki terheink, szenvedéseink sokkal mélyebben gyökeredznek, mint az első ránézésre gondolnánk. Ezek az egykor elkövetett és állandóan gyarapodó tökéletlenségünkben eresztettek és eresztenek a mai napig mély gyökérzetet, ezzel mozgatva a karma kerekét. Aki minden szenvedésén, fájdalmán testi-lelki összetöretésen felül akar emelkedni, annak elsősorban a 7 ős „bűnt” kell magából kiirtani úgy, mint:

• 1. A kevélység.
• 2. A fösvénység.
• 3. A bujaság.
• 4. Az irigység.
• 5. A torkosság.
• 6. A harag.
• 7. A jóra való restség.
• ....................................

Azonban az ördög bibliáját a királyi úton egyszer mindenkinek végig kell forgatnia, hogy világosan álljon előtte a jó és a rossz fogalma.

Képzeljünk el most valakit, aki spirituális fejlődése során egyik napról a másikra megpróbál megszabadulni saját tudati tevékenységének következményétől,  így Kicserélődve kész arra, hogy belépjen a magasabb rendű életbe. Ez egyébként talán még soha senkinek sem sikerült maradéktalanul– látszólag igen, de valójában mégsem. Az ilyen személy nagyon sokáig fenn tudja tartani környezetében ezt a látszatot. Lehet, hogy a legjobb szándék által vezérelve csapja be magát és másokat. Azonban az megüdvözülésnek az új életnek nem válhat részesévé. Látszatra talán minden rendben van és emberünk valami új más életet él, de a dolgoknak mindig két arca van.

A MAGYARÁZAT.

Mindenkiben, egy időben jelen van tűz és víz, jó és rossz, ezt a tudati tevékenységünk idézi elő. S e két erő, mint pozitív és negatív sarkok, mint fehér és fekete bástyák állnak bennünk egymás ellentéteként.

Gondolataink szüntelenül teremtenek, cselekvési energiát hoznak létre és ehhez jön még, hogy életünkben állandóan konfrontálódunk valakivel, vagy egy helyzettel. Szüntelenül feladatokat kell megoldanunk eközben nehézségeink és félelmeink támadnak. Nem csoda tehát, hogy sokszor pontatlan az igazságtól jócskán eltolódott ego vezérelte döntéseket hozunk. Amikor egy akadályt legyőzünk, egyidejűleg újabb és újabb bajokat is okozunk, talán nem is készakarva. Állandóan a gondolataink által generált valamelyik pólus, jó és a rossz oldal feszültségében élünk. Hibákat követünk el és ezek a hibák nem múlnak el, nem múlhatnak el nyomtalanul. Lévén minden energia és kölcsönhatásban áll minden - mindennel.  Olyan ez az egész, mint egy libikóka. Akár a legjobb dolgot is végre hajthatjuk, ennek ellenére mindig kétségek ébredhetnek bennünk: Vajon elég jók vagyunk? Így, ezért és ebből táplálkozik a küszöb őre, amely szinte elementálként hibáinkból, félelmeinkből él.

AKKOR MI A MEGOLDÁS?

A helyes, és egyetlen lehetőség az lenne, ha feltárnánk és megszüntetnénk minden szenvedésünk alapvető okát. Ez az ok, az én tudatunk torzulása. Tudatunkat kell átformálni, mai formájában megszüntetni. Létre kell hoznunk lelkünk olvasztó tégelyében a primamatériát s ez már a spiritualitás felsőfoka az alkímia. Az alkímia emberi szinten  a legfelsőbb  tudás amely az ember lelkét felemeli az üdvösségbe. A semleges isteni minőségbe. A tényleges egyensúly állapotába.

Tudatunk alapvetően duális tehát jó és rossz. Isten azonban semleges, pólustalan egy, ha így jobban tetszik maga az egység.

Még tudatunkban a jó és a rossz örök harcban áll egymással, addig a belénk telepedett, magunk által létrehozott energiából a küszöb őre mindig talál valamit rossz oldalunkon, amit fejünkre olvashat. Ezért általában, csak nagyon lassan, szinte bukdácsolva juthatunk túl egy-egy fejlődési pontunkon s mindez sok munkát, kitartást, tanulást, tapasztalatot sok inkarnációt igényel.

ISTEN KEZETNYÚJT NEKÜNK.

Mihelyt a tudat egyneművé lesz mindörökre vége az emberi szenvedésnek. Ez Isten célja az ember elbukásának első pillanatától kezdve.

 

Isten gyakran kinyújtja felénk kezét és segíteni próbál. Sajnos azonban az emberiség történelme folyamán nem tudta megváltoztatni jelentősen tudatának állapotát. Isten jeleit vagy üzeneteit nem tudja, vagy nem is akarja elolvasni, tudomásul venni.  Ezért ma már sokkal nagyobb bajban van, mint bármikor ezelőtt. Bukásai következtében szinte reménytelenül mélyre jutott. Az igény, hogy mind többen vágynak a megváltásra, az Isten természetéből jövő világosság, a fény eredménye. Isten minden módon, minden időben felhívja figyelmünket, hogy tévúton járunk. Aki nyitott szemmel jár, a világban ezt nyilván észreveszi. Isten bátorít bennünket, hogy emlékezzünk valódi önvalónkra, igazi őstudatunkra, ami belőle vétetett.

A küszöb őre a belőle áradó fenyegetéssel és kérlelhetetlenséggel, pimaszsággal nem tesz mást, mint talán Isten helytartójaként őrzi a felsőbb szférákat, hogy oda csak arra érdemes lépjen be. A legfondorlatosabb az az egészben, hogy a küszöb őre valójában, valahol mi magunk vagyunk, mint már szó volt róla.

HOGYIS VAN EZ?

Isten saját képmására megteremtette az embert, belehelyezte az anyagba és teljes szabadságot és Földön csodás környezetet adott neki. Lássuk az idők folyamán mire jutottunk?

Mára már az ember alaposan eltávolodott Isten eredeti szándékától és magában torzóvá tette azt. De az idea, az Isteni szándék nem e világi volta miatt, mintegy etanolként máig fennmaradt az igazi emberben az égi másik matrixában. S ez az etalon tartalmazza, hogy igazából milyennek is kellene lennünk. Nyomaiban ennek emlékei ma is lelkiismeretünkben felelhetőek.

A spirituális valóság megkülönböztet magasabb rendű és alacsonyabb rendű embert. Itt az eredeti emberről az égi Másikról és a földi emberről van szó. Ennek a két lénynek mára már, szinte semmi köze egymáshoz. A mennyei, eredeti ember az igazi, istentől rendelt ember a saját képmás. A másik, akit oly jól ismerünk, azok mi vagyunk csak látszatember.  Egy olyan lény, amely végzetes helyzetekből adódóan az idők folyamán gyökerét vesztve jött létre. Ahogyan az igazi ember Isten teremtménye, a látszatember ugyanúgy az igazi ember teremtménye. Tehát azt lehet megállapítani, hogy voltaképpen a küszöb őre, az égi másik, akivel mi állunk „szemben.” Ebben az értelemben a küszöb őre az ember „minőségére” vonatkozó isteni idea leképződött metafizikai megfelelője.

A tudatosság már elért magas fokán, az ember megérti a dolgok ilyetén való összefüggéseit erre valamikor „ráérez.” Ebben a spirituális időpillanatban summásan a következőt lehet mondani:

A küszöbőrének tehát a látszatember a teremtője. S ha ő végre az igazi emberi életet akarja élni, mintegy önmagát visszakapva Isten eredeti szándéka szerint, mert eleget akar tenni természetes rendeltetésének.  Akkor ennek feltétele, hogy a látszatember utolsó porcikájának is meg kell semmisülnie ez természetszerűen ez a küszöb őr pusztulását is jelentheti, hiszen mátrix helyébe az igazi hús vér ember lép.

Ezt pedig úgy és aképpen érheti el az ember, ha teljes figyelmét és minden érdeklődését újra isteni feladatára irányítja és valóban a teremtés törvényei tehát Isten törvényei szerint él. Akkor a küszöb őrének fegyvertára jelentősen megcsappan.  Azt gondolnánk, energetikai töltése talán lassan, de biztosan el is fogy. Ez sajnos nem ilyen egyszerű!  Ennek a magyarázata a következő: amikor az eredeti ember létrehozta a látszatembert, ő az emberi korszakokon át tartó fejlődése során vele teljesen párhuzamosan saját tudatában magasabb és magasabb tudat szintre generálta a küszöb őrét.

Mivel a küszöb őre hibáinkból „táplálkozik” az idők folyamán alaposan kiismert bennünket. S ő maga pedig eközben egyre jobban tökéletesedett önálló öntudatra ébredt annak minden következményével együtt. Így egyre magasabb követelményt támaszt az asztrál sík „használatával” szemben, nála van, az átjáró kulcsa úgyis mondhatnám az isteni pecsét.
 

MIT KELL TEHÁT TENNÜNK?

A célhoz vezető út a látszatember, azaz saját természetünk atomokig ható teljes felbomlasztása és újra kódolása, mert amíg a látszatember a bukottság vagy a romlottság bárminő állapotában létezik, addig a tartósan a másik létsíkra jutni lehetetlen. Kirándulni oda némely esetben talán lehetséges, hiszen erre példák vannak, de tartósan egy magasabb energetikai szinten élni és létezni ez csak önmagunk teljes megváltásával lehetséges ennek pedig éber számon kérője, vizsgáztatója a küszöb őre.

A látszatember természetének megszüntetése, ez az összetöretés nem kezdődhet felülről. Ezt a folyamatot magának a látszatembernek kell lent kezdve véghezvinnie, Krisztusban, aki ehhez erőt ad. De ez csak katarzisok megélésének egész során át  lehetséges ez a tapasztalati másnéven  a királyi út. Ennek a folyamatnak a léte erős globális megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka lesz  például a 2012 – es és azt követő évek.

Napjainkban már egyre többen látják, spirituális zsigereikben érzékelik a változást. Tudják a lelki spirituális az eredeti isteni értékrend visszaállítása a fejlődés egyetlen járható útja. Náluk már, vagy még megvan az a kötelék az a fajta szellemi ismeret, amely megvilágosíthatja belátásukat olyan dolgokra, fogalmakra és állapotokra vonatkozólag, melyek eddig homályosak és érthetetlenek voltak a többség számára. Akik ebben az állapotban vannak, azok meg tudják érteni a dolgok valódi állását, és jó irányba vezető utat tudnak mutatni embertársaiknak.

Az ezoterikus bölcsesség minden tanulója tudja, hogy az egész megnyilvánult természet, minden durva vagy finom formában kifejeződő élet, energia segítségével jön létre. Az ember minden gondolatának alkotó, teremtő képessége van és bizonyos jó vagy rossz energia töltettel rendelkezik. Ezért minden gondolatnak következménye van, így a gondolatok kihatása minden közönséges emberi cselekedeten túl láthatóvá és érezhetővé válik.

OK ÉS OKOZAT.

Az alkotó képesség csodálatos dolog, de az egó vezérelte ember erről vajmi keveset tud. Egyik ámulatból a másikba esnénk, ha be tudnánk pillantani a Földanyácska vagy saját aurikus területünkbe, és megnézhetnék benne azokat az energetikai mintákat, amelyek az idők folyamán, a Földön és „bennünk”  az ember hatására, összegyűltek. Az ember hatalmas energia-felhasználással az egyik teremtő tevékenységből a másikba esik anélkül, hogy a várható következményeknek tudatában lenne. Előbb - utóbb persze tapasztalja a hatásokat, mert az auretikustérben és az anyagban hatás, visszahatás, gyakorlódik rá. Mind anyagi mind pedig mentális szinten.
 

A KÉT POLUS

A teremtő gondolataink tulajdonképpen a látható fizikai valóságon túl, két „lényt” táplálnak: két elemet, melyek aurikus szféránkban az élet két nézetét fejezik ki, vagyis a jó és a rossz gondolatok eredményét. A kínaiak és más keleti filozófiák már alapvetően a jin és jang összefüggésében szemlélik a világot és női - férfi, illetve ha úgy jobban tetszik, hideg - meleg energiákra osztják azt, de egyúttal hangsúlyozva az egységet, hogy egyik se létezhet a másik nélkül.

A küszöb őre, a rosszabbik oldalunkból nyer, energiát. Ő mindig éhes tökéletlenségünkkel rendszeresen jóllakatjuk. Erejét azonban csak ritkán kell használnia. Mivel rendszerit nem vagyunk abban a mentális állapotban, hogy a felső asztrál sík közelébe juthassunk. Ha ez mégis megtörténne, azonnal szembesít minket valamilyen mélyen gyökerező félelmünkkel.

A másik lény pedig analogikus, de direkt módon is oltalmazónk ő az úgynevezett őrangyalunk, neki sokkal nehezebb dolga van. Hiszen a legtöbb embernek még létezéséről sincs tudomása.  Ők nem összetévesztendők az angyalokkal, jellemzően valaha emberek voltak felemelkedett mestereknek is szokták őket nevezni. Kétségtelen ők nyilvánvalóbban munkálkodnak értünk. A kapcsolatunk vele (velük) inkább tudattalan megérzéseken alapul. Azonban a fejletség egy bizonyos állomásán túl már rendszeresen jól érezhetően szinte kézzelfoghatóan jelen vannak életünkben.

 
Az csak természetes, hogy ez a két erő,  egymással hadilábon áll. Az is tényként megállapítható, hogy saját fejlődésünk szempontjából mindkettőjük égi küldetése, jelenléte életünkben elengedhetetlen. Az is nyilvánvaló továbbá, hogy az ember lelke gondolatai cselekedetei minőségétől függően az éhség vagy a jóllakottság állapotában van.

A küszöb

A jó emberek isteni birodalmat próbálnak alapítani ezen a világon. Minden erejükkel, minden jóságukkal és lelki értékükkel, egész lényükkel erre törekednek, de ennek ellenére jó eredményt csak nagyon kismértékben tudnak elérni.
Valószínű, hogy a rossz ember, aki nagy fájdalmat és lelkiismeret furdalást érez bűnei miatt, hamarabb jut belátáshoz, mint a jó ember, aki saját jósága káprázatában leledzik.

Gondolkodjunk el ezen egyszer alaposan! Logikus, hogy természetszerűen mindnyájan irtózunk a gonosztól. De fölismerjük-e azt is, mennyire haszontalan a jóság, vég nélküli hajszolása, amely szintén láncra veri és kimeríti energetikai rendszerünket. Feladatunk tehát az, hogy kiutat találjunk ebből az ördögi körből. Kétség nélkül igaz, megállapíthatjuk, hogy a gonoszságtól iszonyodunk. De most már tisztán fölismerjük a szokásos értelemben vett jóság haszontalan mivoltát is. Ekkor mérlegelni kezdjük, hogy valóban lehetséges-e másfajta fejlődés is.

Ezért meg kell értenünk és be kell látnunk, hogy olyan földi, megváltás, olyan emberiség, amely itt a földi síkon megváltható, a soha el nem múló jóság meg szépség létrejötte teljességgel lehetetlen. Ez azért van, így, mert a megváltáshoz tudatunkat a polústalan Isteni szférába, ebbe a másik "elfelejtett" dimenzióban kell integrálni. Ott van igazi otthona, és természete innen vétetett tehát a megváltás csak ott mehet végbe. Ehhez pedig első lépésként a küszöb őrének engedélye szükségeltetik.

Jézus erről ezt mondja: „Az én királyságom nem ebből az országból való.”

A megszabadulás felé igyekvő emberiségnek Isten természetét kell szemelőt tartania: Az örök szépségnek és jóságnak nem kell megszületnie, mert már létezik. Csakhogy természetünkből adódóan mi még nem vagyunk mindezeknek a részesei. Ezért fel kell áldoznunk természetünket és annak műveit, és „magunkra kell öltenünk a másik természetet” ez a mindenekfeletti tudatosság Isten, törvényeinek maximális megértése elfogadása és megélése képében.

/Írásomban néhány gondolatot merítettem a Rózsakeresztesek tanaiból/