A hűség

„Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját”

Az ifjúpár szerelme beteljesült, ott állnak ők az anyakönyvvezető előtt később pedig a templomban örök hűséget fogadnak egymásnak. Ugye ismerős a kép? Hűség milyen szép ez a szó , milyen mély lelki és spirituális tartalmat hordoz. Hűnek lenni valakihez vagy valamihez például egy eszméhez, egy ideához nem mást jelent, mint hűségesnek lenni önmagunkhoz. Mikor az ifjúpár kifejezi babbéli szándékát, hogy hátralévő életüket egymással szeretnék leélni, akkor hitet tesznek a hűségnek.

Mikor fiatalok vagyunk, és a szépség beragyogja fizimiskánkat, talán bele se gondolunk, ez nem lesz mindig így. Az évek barázdát szántanak vonásainkra, és betegséget lehelnek ránk. Nem kell félnünk, hiszen szövetséget kötöttünk, megfogadtuk: „jóban - rosszban” együtt ez a mi menedékünk. Érhet bennünket bármi, a hűség pajzsot tart fölénk. Hűségben fogannak gyermekeink, hűségesen gondozzuk, látjuk felnőni őket, ha bár mi baj van, számíthat ránk. Hűségesen bújunk párunk mellé az ágyba, befészkeljük magunkat a hűség ölébe, mert ott biztonságba vagyunk, simogatása a hűség maga.

Belátom idilli a kép. A hűség szót ma általában kétséggel fogadják. Azt mondják: a hűséget ígérő embereket elviselhetetlenül kihasználják, vagy: Olyan nagy dologra, mint a hűség, egyáltalán nem is képes az ember; a hűség rabbá tesz, az élet kalandja puszta kötelességteljesítéssé válik. Mégis mindenki erre törekszik azonban az élet, nem mindig partner ebben. Félre siklanak valahol, valamiért az elgondolások minden változhat és van egy másik ok is. Nem ismerjük a dolgok természetét igazán és talán magunkat sem. Aki hűséges az bizonyos tekintetben megálljt parancsol az időnek. A hűség, főleg ha kölcsönös a legkifizetődőbb dolog tud lenni ezen a világon. Békét ad önbecsülést, kínszámíthatóságot. Következetes viselkedés formánk azt feltételezi, hogy kitartunk, a jól megalapozott elveink mellett ez is a hűség egyik formája. Amikor elköteleztük magunkat egy személy egy ügy egy szervezet mellett az élet íratlan törvényei azt diktálják nekünk illő kitartanunk, magyarul hűségesnek lennünk. Erkölcsi tartásunk egyik legszilárdabb pillére ez. Gyakran látható és tapasztalható emberek pálfordulása, mint a szélkakas úgy viselkednek, elárulják ügyüket. Hűtlenségük Júdás aranypénze, csak múlandó sikereket pillanatnyi örömöt ígér.

Bizonyos helyeken bevett szokás, tradíció megesküdni valamire. Titkos társaságokban, katonai és egyéb szervezetekben valamint ide tartozik az esküvő is (már a neve is erre utal) szóval az élet minden területén előforduló esküben tulajdonképpen a hűség fogalma kap kiemelt szerepet, mert az egész erről szól. Megfogadni, hogy hűségesek leszünk, kitartunk a legmostohább körülmények között is eskünk „tárgya” mellett.

Mennyire tud fájni a hűtlenség, mennyi emberi tragédia tud származni belőle, ez éppen azért van, mert a hűség a legbensőségesebb lelkiéletünk alfája és ómegája a szeretet testvére. Hűség nélkül olyanok vagyunk, mint egy lélekvesztő ladik a hatalmas tajtékzó óceánon. Egy darabig, talán a víz tetején maradhatunk, de aztán biztosan elsüllyedünk. A hűség mély emberi érték, csak azokkal szemben gyakoroljuk, akik megérdemlik és hasonlóan éreznek, tesznek irányunkban. A kölcsönösség a hűség erőssége csak így tud létezni, viszonzatlansága pedig a halála. Aki hűséget fogad, tudja, az ígéret arra szól, és arra szolit fel, hogy mindig meg fogjuk hallani az emberek hívását, akik számára szavunk által fontossá lettünk. A hűség azt ígéri, hogy az önként vállalt kötelékünkben megmaradunk, és ez szüntelenül megújítja a szeretetet.....