Félelem
Fél-elem



Félni annyit jelent mint testi-szellemi korlátok, vagy fenyegetések között és által feszengve lelkileg gúzsba kötve lenni. Az az állapot, amikor ezen érzések hatására nem érezzük magunkat szabadnak, olyan mintha megbénultunk volna. A szó bölcsen mutat rá: Félnek érezzük magunkat!



A félelem megakadályozza az önismeretet, saját magunk megtapasztalását egyáltalán a tapasztalást, mert kirekeszt a valós életből és egy szinte virtuális téves alapvetően elhibázott káprázatot hoz létre, ami életidegen a lélek számára. A félelem az önkorlátozás egyik leggyakoribb formája, de kivételes esetben éppen a félelem révén jut a lelkünk bizonyos új felismerések, és elengedhetetlen keserű tapasztalatok birtokába, mert a félelem megélése és a kellő tanulságok levonása után készek vagyunk egy új irányba indulni. Tehát a félelem is maga is lehet a beavatás mágiája.

Az ember eredendően szabadnak születik ez joga és természete. De aztán valahol, valami elromlik, ennek természete talán az emberiség kollektív tudatában keresendő, hiszen szinte mindannyian karmikus bűneink által magunkban hordozzuk tudatalattinkban a büntetéstől való félelem csiráit.



Hogyan alakul ki vagy válik tartóssá  a  félelem érzés?



Ha egy kisgyermekre tekintünk alapvetően a derű, nyiltság jellemzi . Egészen addig, amíg mi, felnőttek meg nem tanítjuk félni. Ezt mi úgy hívjuk nevelés. Első nekifutásra ez a megállapítás talán nagyon meredeknek tűnhet......Hiszen a világ legtermészetesebb dolga, hogy gyermekeinket féltőn óvjuk és ismeretanyagunkat átadjuk számára a kérdés:
                                                                                                                                                                                   a hogyan és mikor?

Nem vagyok pedagógus így „csak” a józan eszemre hallgathatok, ha úgy jobban tetszik inkább a lelkemre mindenféle nevelési kérdésben.

Alapvetően mindenki más és más képességgel, útravalóval jön erre a világra. Ennek nyilvánvalóan sok oka van. A miértjét most nem firtatom.
Azonban a napnál világosabb, hogy születésünket követően kisvártatva igyekeznek minket begyömöszölni egy társadalmilag talán helyes de a lélek szempontjából helytelenül elfogadott egyen sablonba. Mindenkinek teljesíteni kell.



A produkció a lényeg.



Minden embernek van egy adottságai által belekódolt fejlődési ritmusa, ami ugyan mindenkinél más és más, de mégis híven követi a természet rendjét. Megvan mindennek a mértéke és helyes ideje. Nem előbb vagy utóbb, hanem akkor amikor a lélek úgy gondolja...
A lélek tudja:
Most van itt az én időm, most kell először felállnom, megszólalnom. Most kell ezt és ezt a genetikai kódom és Isten törvényei által belém táplálva megtennem....

A lélek azonban ezt a szabadságot nem kapja meg. A kisgyermeket gyakran állítják életkorának abszolút idegen dolgok megértésének és végre hajtásának követelménye elé. Sürgetik és kapacitálják, noszogatják nem megfelelő időben nem megfelelő dolgot várnak tőle és erre a nyilvánvalóan torz elvárásra egyébként nem elvárt de helyes reakcióval fog a lélek reagálni. Nevezetesen védi magát, ami abban nyilvánul meg, hogy esze ágában sincs szót fogadni makacsul ellen áll tartva magát az isteni rendhez: Minden a saját idejében. Ezzel azonban alaposan felbosszantja közvetlen környezetét, rendszerint a szüleit, akik ezután még keményebb eszközökkel alaposan megnevelik a „rendetlen bajkeverőt”

Nem véletlenül van az bölcs mondás játszani engedd! Ebben nagyon sok bölcsesség lakozik, mert felszólít a szabadság tiszteletére. Aki szabad nem fél. Természetesen tudom, hogy nevelni kell, hisz a társadalmi beilleszkedés diktál és előír egy morális normatívát egyfajta mindenkire vonatkozó fegyelmet és később  joggal feltételezi ennek alapvető tudás anyagnak a meglétét.

A nevelés és oktatás azonban nem lehet haszontalan és felesleges ismeret massza a lélek ellen indított agresszió amely maga alá temeti az egyén teljes maga választotta lelkistrukturáját. Elvéve az egészséges ítéletalkotás képességét a világról elsősorban a saját lényének helyes megismerésesről és Isten törvényeinek világos értéséről. Ezekkel képességekkel egyébként eredendően rendelkezik a lélek és éppen azért születik le, hogy ezek segítségével kiteljesedjen és növelje tudatosságát.

Ki ne tudná mennyire káros mikor gyermekeink mindennapját megkeserítő matematikát már-már egyetemi szinten oktatják az általános iskolában. Mire jó ez? Ez erőszak a józan ész és terror a lélek ellen. Félelmet épít éppen azért, mert életidegen. A helyes mérték a megfelelő időben. Gyermekeink java része nem akar asztrofizikus vagy a matematika professzora lenni. Aki az akar lenni szakosodjon és tanulja de ne „kisgyermekként.” Számtalan kimutatás bizonyítja a tőlünk idegen konkrét ismeret anyagot, egyrészt hamar elfelejtjük, másrészt életünk folyamán nem használjuk. Sok érettségizettnek a vizsgát követően fogalma sincs mikor született pl: József Attila.

Gyermekeinket elsősorban élni kell megtanítani a szó szoros értelmében élni. Iskoláinkban nem létezik az etika, vagy az élet nevű tantárgy, de van kémia, fizika stb. De a szülő gyermek kapcsolatban sem sokkal jobb a helyzet. Csodás lenne, ha egy családi kirándulás egyebek közt arra irányulna, hogy megtanítanánk gyermekeinket látni. Látni a természetet, észrevenni egy hangyát, egy bogarat, egy szép virágot, egy madarat. Ezáltal a lelke zenitjébe végső soron a logoszt Isten megnyilvánult világát állítani. Ez a helyes, mert szabadságot ad helyet a vágynak, hogy természetes módon akarjuk tudni, ismerni és megélni mindazt amiért erre a világra jöttünk.

Minden olyan kényszer amely személyiségünket presszió alá helyezi félelem építő. Mégpedig a először a megfelelés kényszere épül a személyiségbe, később ehhez társul a kisebbségi érzés és végül a szinte állandóvá válik a félelem. Félelem valamitől. Aki azonban megtanul szabadon gondolkodni, látni az megtapasztalja, a törvényszerűségeket, a rejtett összefüggéseket, hogy Isten felszabadít, megszabadít félelmeinktől az által, hogy nem agyalunk állandóan baromságokon emberi megfelelés kényszerébe zárva.
Sok ember a reggeli ébredését követően azonnal valamilyen félelemmel találja magát szembe, amelyet saját maga generál: Jaj elkések! Mit szól a főnököm? Kitartok e a pénzemmel? Mi lesz a csekkjeimmel stb, stb.

A félelem sehová se vezet, jobban mondva zsákutcába, ahonnét nehéz a szabadulás. Az emberek többsége szeret uralkodni másokon pedig erre nincs senki feljogosítva.
Az ellenünk fellépő ilyen irányú törekvéseket azonnal és csirájában fojtsuk el a szabadság, személyes szabadságunk és szuverenitásunk nevében.

Amennyire lehetséges függetlenítsük magunkat mások rossz befolyása alól.

Gyermekeinket a szellemi szabadság szellemében neveljük mindig megadva nekik a koruknak megfelelően a választás szabadságát.

A félelem testi, anyagi szinten manifesztálódik, betegségeket stresszt generál.

Végezetül még egy gondolat aki egyszer felfedezi magában a szabadság szárnyait, és tudatosan használja azokat soha többé nem kell a félelem béklyóiban rabként élnie, mert tudja szárnyai megbírják és a végtelenbe Isten közelébe repítik.